Ugyanazok, ugyanazt, ugyanúgy

Van úgy, hogy állni látszék az idő, ám a szekér szalad

2013. szeptember 30.– október 5.

Ha ugyanazok ugyanazt ugyanúgy elmondják, akkor állíthatjuk-e azt, hogy akik ugyanazt, ugyanúgy elmondják, ugyanazok.

Zentán nem tudtuk elérni az MNT-tag, felszólalásaival rekordokat döntő egykori Kkt-elnök és szintén MNT-tag egykori polgármesternél azt, hogy az MNT, ahol ők jelen vannak és – állítólag – a magyar intézmények, alkotók, oktatás, előbbre vitelén munkálkodnak, társalapítója legyen a zentai kulturális intézményeknek.

Nem! Kiáltott fel az akkori Kkt-elnök és ma is MNT-tag, ezt bizony nem engedhetjük meg! És nem is engedték meg, mígnem elsodorta őket a 2012-es választás...

Akik helyettük jöttek, nem eleve jobbak, csak másként kívánják megvalósítani a magyar intézmények, alkotók, oktatás céljait Zentán. Sok mindent sikerült kitalálnunk, megvalósítanunk. Nem sorolnám fel. Inkább izgatottan és örömmel várom, hogy találkozzunk a bemutatókon. Molière, A. Christie...

Mintha az elfeledett, elmerült, elfáradt, felszabdalt polgári miliő éledne újra Zentán. Hiszem, hogy ehhez az a 11,5 millió dinár is hozzájárul, amivel az MNT támogatta az elmúlt időszakban a zentai amatőr és hivatásos kulturális életet.

Akkor azok, akik mindvégig ellenezték az együttműködést, viszont részt vesznek minden bemutatón, megnyitón, jelen vannak minden szép – az ő politikai távozásuk után megvalósulhatott – pillanatban, de közben ugyanazt ugyanúgy mondják, mint korábban, vajon ugyanazok?

Most, hogy folyik a névjegyzékes akció, felmerült a kérdés, hogy ugyanazok, akik ugyanazt ugyanúgy elmondják, mint 2009 őszén-telén, amikor 131.000 ezer ember iratkozott fel egy hasonló akció keretében a vajdasági magyar választói névjegyzékre és ezáltal lehetővé vált a közvetlen MNT-választás, vajon ugyanazok-e?

Csak azt nem értem, amikor a VMSZ aktivistái – sokan azok közül, akik 2009-ben és most is járják a terepet – annak érdekében mentek végig a vajdasági utcákon, hogy megtalálják azokat a családokat, ahol majd kis elsősök lesznek, amikor arról győzködték ezek az aktivisták a szülőket, hogy írassák a csemetéjüket magyar iskolába, a nagyobbat meg gimnáziumba, négyéves középiskolába, akkor hol volt az ellenkampány?

Akkor ugyanazok, akik most (is) ugyanazt, ugyanúgy elmondják, hol voltak?

Hallgattak, majd amikor az MNT ülésen elhangzott a jelentés a megnövekedett számú magyar elsősről, négyéves középiskolába iratkozóról – megszavazták!

Elméletileg tehát ugyanazok, gyakorlatilag azonban megszavazzák azt a munkát, amit az aktivisták és az MNT közoktatási szakpolitikusai közösen elvégeztek.

Emlékszem, amikor a vajdasági magyar értelmiségi körökben divatba jött a nyílt levél, a nyilvános támogatás, illetve nyilvános tiltakozás a ,,vajdasági magyar értelmiségiek aláírásukkal...”

Lényegüket tekintve ezek az értelmiségiek – időnként kiegészülve néhány civil egyesülettel – arra kérték a különböző belgrádi, újvidéki politikusokat, hogy akadályozzák meg az MNT-t céljai és elképzelései megvalósításában, ne engedjék, hogy az MNT kisajátítsa, (társ)alapítsa, támogassa, kinevezze, véleményezze...

Elméletileg ugyanazok, de gyakorlatilag mégsem, mert közben számos olyan esemény, rendezvény van, ahol megjelenésükkel azt erősítik meg, amit támadnak. És ezzel ők is változnak, részévé válnak közös terünknek. Annak a közös térnek, amiről úgy gondolták, csakis egyféleképpen lehet közös: ha ők diktálják az irányt. Ehhez felhasználva a szerb politikusokat is. Megkeresve őket nyílt levél formájában, hídnak nevezve bennünket, magyarokat, a mi kultúránkat... ez már akkor is demodé volt, amikor felejteni igyekeztünk, hogy valamikor így beszéltek rólunk. Mondjuk a ’80-as évek vége felé.

Szombaton újabb 400 elsőéves egyetemista veszi át az MNT ösztöndíját.

Ünnepeljünk közösen. Köszönjük meg a szülőknek, tanároknak, a gyerekeknek – és nem utolsó sorban az aktivistáknak, akik 2009-ben és ma is hozzájárulnak ahhoz, hogy a vajdasági magyar közösség legyen. Ne hídként, hanem önmagaként.

Lovas Ildikó