„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”
Október 7., hétfő
A heti kollégiumot a mögöttünk hagyott hétvége dinamikus eseményeink a megtárgyalásával kezdtük. Szó volt a szabadkai Népszínház és a budapesti Katona József Színház közös bemutatójáról, a Vörösről, az MNT ösztöndíjasok újabb nemzedékének avatójáról, és az október 6-i megemlékezésekről is. Amíg a mindenképpen úttörő színházi produkció kapcsán szenvedélyes vita alakult ki a kollégiumon, abban általános volt az egyetértés, hogy az ösztöndíjasaink idei avatója ünnepélyes, tartalmas és valóban lélekemelő volt. A helyszínen csak megerősödött az meggyőződésünk, hogy a tudásba történő szakszerű és folyamatos befektetés az egyetlen alacsony kockázatú, biztos befektetés.
Október 8., kedd
A mai sajtó kiemelt helyen foglalkozik a szerb külügyminiszter budapesti látogatásával. Számunkra a találkozó legfontosabb fejleménye, hogy Mrkić külügyminiszter egyértelműen megerősítette, hogy a szerb kormány hamarosan eltörli a zsablyai, csúrogi és mozsori magyarok kollektív bűnösségét kimondó világháborús határozatokat. A kijelentésnek örülnünk kellene, hiszen ez a jogkövetkezményeket is eredményező döntés és gesztus a szerb-magyar megbékélési folyamat újabb állomását képezi, ugyanakkor a Kormánydöntés eddigi elodázása óhatatlanul óvatosságra int bennünket. Azt hiszem, most valóban előre haladunk, de az út továbbra is nagyon kátyús...
Október 9., szerda
A Magyar Ház földszinti tanácstermében, munkatársaimmal tartalmas megbeszélést folytattunk a magyarlakta önkormányzatok polgármestereivel, politikai tisztségviselőivel és szakhivatalnokaival. A téma az MNT népesedési akciótervének gyakorlati végrehajtása, az önkormányzati népesedési tervek és intézkedések előkészítése volt. Az alacsony születésszám és az elvándorlás által kiváltott látványos fogyásunk lelassítása olyan nemzeti ügy, amelynek érdekében minden, a köz iránt elkötelezett embernek kötelessége lenne tenni valamit. Az őszinte párbeszéd során gyorsan kiderült nem mindenki hisz egyformán abban, hogy a szakszerű, tervezett, összehangolt intézkedések érdemi, pozitív változást hozhatnak. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a közösségünk választott képviselői között is vannak olyanok akik nálamnál sokkal sötétebbnek és reménytelenebbnek ítélik meg szülőföldünk és közösségünk helyzetét. Jómagam, nem csinálok titkot abból, hogy a magam, a feleségem és négy gyermekünk jelenét és jövőjét egyaránt itthon, a Vajdaságban tudom csak elképzelni. Persze, én is tisztában vagyok azzal, hogy voltak és még lehetnek is olyan élhelyzetek, amelyben az ember lába alatt meginog, vagy akár megnyílik a talaj (a szülőföld talaja is), de abban is biztos vagyok, hogy amíg lesz munkám, saját tető a fejünk felett, amíg életünk és egészségünk nincs veszélyben, mi maradunk, mert nekünk itt a jó, az író szavait idézve „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Megnyugtat a tudat, hogy még sokan vagyunk ezzel így...
Október 11., péntek
A Magyar Nemzeti Tanácsban vendégül láttuk a Tartományi Képviselőház Nemzeti Közösségek Tanácsának (egyesek által csak „Felsőháznak” nevezett) küldöttségét, Egeresi Sándor elnök úr vezetésével. Személy szerint fontosnak tartom, hogy Egeresi elnök úr most életet szeretne lehelni a közvéleményben alig-alig ismert Tanács életébe. Az MNT küldöttsége beszámolt a legfontosabb programokról, arról, mit sikerült és mit nem sikerült megvalósítani az elmúlt bő három esztendő során. Sajnos a különböző hatóságokkal való együttműködés, a törvényes jogosítványaink érvényesítése nem mindig zökkenőmentes. A tartományi hatóságokkal, ebben a tekintetben kevés nézeteltérésünk volt, de ez még nem ok arra, hogy eltitkoljuk a problémákat, amelyre felhívtuk a jelenlevő képviselő hölgyek és urak figyelmét. Egyike ezeknek a tartományi alapítású, de a magyarság számára kiemelt művelődési intézmények kérdése, jelesül igazgatási jogosítványaink ezek irányába nem érvényesülnek.
Dr. Korhecz Tamás