Csak azért is

Már jó ideje forr a vérem, hogy ha legközelebb én írom a heti jegyzetet, jól odamondok majd mindenkinek. Kiadom magamból a bosszúságot, és elmesélem azokat a harcokat, amelyeket a háttérben, a közvélemény szemeitől elzárt ajtók mögött percenként folytatunk. Ez a „haragban a világgal” állapot azonban lenyugodott bennem. Inkább nem gyarapítom a rossz hírek táborát, hanem elmesélem, mi mindenért érdemes így, a hét vége felé legalább egy félmosolyt ejtenünk.

November 4-6.

„Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel... még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése” – mondta egyszer Kodály Zoltán. És erre a gondolatra fűzte fel Dr. Gállné Gróh Ilona egész napos, a Ringató-módszert bemutató képzését, melyre A külhoni kisiskolások éve elnevezésű program keretein belül került sor Szabadkán, Zentán és Óbecsén. 90 osztálytanító vehetett részt a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett képzésen, ahol, az egyébként felnőtt résztvevők énekeltek, táncoltak, játszottak, és mindeközben tanultak. A módszer lényege ugyanis, hogy a száraz elméletet háttérbe szorítva a zenei élménynyújtás, a magyar népzene örömének közös megtalálására és megélésére helyezze a hangsúlyt mind az osztálytermekben, mind a családban. A pozitív visszajelzések pedig bizonyítják, hogy csak azért is szükség van ilyen rendezvényekre. Nem ablakon kidobott pénz, amelyet gyerekeink nevelőire fordítunk.

Még mindig november 6.

Megérkeztek az első bejelentkezések a november 21-ei fordítói szemináriumra. Habár írtam már erről az eseményről, úgy gondolom, manapság nem lehet elégszer reklámozni valamit, még akkor is, ha ingyenes. A képzés az önkormányzatok fordítóinak szól, akik gyakran (általában) nem törvényszéki tolmácsok, nem valamilyen nyelvi szakot végeztek, egyszerűen beszélnek (néha csak értenek) magyarul és szerbül. A fordítás is azonban egy szakma, amit nem elég csak úgy művelni, jól kell csinálni. Sajnos azonban a valamikori lektorátusok (elsősorban a jogi lektorátus) újraélesztéséig ilyen ad hoc megoldásokhoz kell folyamodnunk, és néhány órában megpróbálni pótolni azt a tudást, amely a szervezett magyar szaknyelvi képzések megszüntetése óta jó néhány generáció számára hiányzik. És ki tudja?! Talán találunk ezen a fórumon egy-egy rátermett fordítót, aki a jövőben segíthet a szerbiai jogszabályokat is lefordítani.

November 7.

Habár nem akartam rossz élményekről beszámolni, van egy ügy (bár csak egy volna!), amitől vérszemet kapok; nevezetesen, hogy az egészségügyi rendszerünk tökéletlensége miatt a magyar kisgyerek nem részesülhet ingyenes komplett fejlesztő-pszichológiai kezelésben magyar nyelven, hacsak nem a betegbiztosító szabadkai körzetén belül lakik. Ugyanis a Szabadkai Egészségházon kívül egy egészségügyi intézményben sincs magyar nyelvű logopédus, pszichológus és fejlesztő pedagógus egy helyen az országban. Valójában a magyar nyelven van a hangsúly, mivel szerb nyelven ugyanez a kezelés, természetesen, több körzetben is elérhető. Persze van megoldás: ilyen esetekben elég lenne a betegbiztosító orvosi bizottságának támogatni a kis páciens beutalóját a másik körzetbe tartozó intézménybe, ha már a saját körzetén belül nem részesülhet megfelelő orvosi ellátásban. Igen ám, de akkor mind a kezeléseket, mind a gyerek és szülője útiköltségeit a beutaló intézménynek kellene fedezni, ez pedig már nem olyan népszerű intézkedés. Szóval a szülő választhat: vagy fizet mindent saját zsebből vagy a magyar gyereket szerb nyelvű logopédusra, pszichológusra bízza vagy csak azért is megkeresi a Nemzeti Tanácsot – mert mindennek van határa.

Beretka Katinka