Karácsonyi misztikum

Advent vége felé

Amíg gyerekek vagyunk, a család gondoskodik arról, hogy az ünnep megkapja a méltó helyét az életünkben, hogy a karácsonyt belengje a misztikum érzete, hogy égjenek a gyertyák és csillagszórók, hogy kicsit még boldogabbak legyünk, mint gyerekként voltunk általában. Amikor azonban az ember felnő, és a saját családjának próbálja megteremteni mindezt, amit a karácsonyra való készülődés öröméből örökül kapott, rá kell ébrednie arra, hogy az élet cseppet sem annyira misztikus, mint hitte. Ezt először akkor tapasztaltam meg, amikor még egyetemista koromban december 25-ére tettek egy vizsgát az újvidéki Jogi Karon. Megtehettem, hogy azt a vizsgát elhalasztottam. Most viszont nincs sok választási lehetőség, még újév előtt be kell fejezni a jövő évi munkaterveket és költségvetési tervet, a nyelvhasználati stratégia éves beszámolóját, a különböző, még futó programokat, mint például a magyar nyelvkönyv, a szerb nyelvhasználati kiadvány, a pszichofizikai teszteléskor használt személyiségteszt szabványosítása és így tovább. Arról nem is beszélve, hogy a Pannon RTV-ben futó nyelvhasználati kisfilmeknek “köszönhetően” rengeteg bejelentés érkezik, amelyekre igyekszünk idejében reagálni. Hiába ünnepeljük mi ugyanis a jövő héten a karácsonyt, az állam nagy erővel működik még ebben az időszakban, és ebből következően nekünk is működnünk kell.

December 18-án, a kisebbségek világnapján kiosztottuk a Nyelvhasználati Bizottság által alapított és odaítélt a Magyar nyelv hivatalos használatáért díjat Magyar Terézia kevevári önkormányzati fordítónak és Đorđija Zvicernek, a szabadkai Városi Közigazgatási Hivatal informatikusának. Természetesen semmi sem úgy alakul, mint tervezzük, ezért a program késve indult, így csúszott a díjazottakkal készült élőműsorban futó beszélgetés is, majd a koccintás és a kötetlen ünneplés. Az események nem várt fordulatai azonban mindig megajándékozzák az embert szintén nem várt, jóleső érzésekkel. Így ajándékozott meg minket is, résztvevőket és szervezőket a díjazott Terézia, Várady professzor úr szavai szerint a magyar nyelv rejtett hőse, amikor a program végén megköszönte a díjat, melyet a január 1-jével induló nyugdíjas évei koronájának tekint.

Másnap pedig az előző esti díjátadó romjain ülésezett a Kulturális és a Tájékoztatási Bizottság. Úgy tűnik, mindenki igyekszik nemcsak utolérni, hanem előnybe hozni magát az ünnep előtt. A Kulturális Bizottságon például javaslatot tettek a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékének két új, magyar vonatkozású elemmel való bővítésére. Így a jövőben viszontláthatjuk a jegyzékben Kupuszina/Bácskertes nyelvjárás- és szokásvilágát, valamin Szabadka három irodalmi helyszínének, a Pacsirta és az Aranysárkány című Kosztolányi Dezső-regények és A varázsló kertje című Csáth Géza-novella helyrajzát. Szeretném olyan szépen indokolni ezt a döntést, mint ahogy a bizottság tette, de talán jobb, ha idézem: „Mind a kupuszinai, mind pedig a szabadkai magyar közösség a településükre, a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremt, az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és az emberi kreativitás tiszteletét.”

Mikor írom ezt a jegyzetet, péntek délután van. Folyton csörög a telefon, készítik elő a hétfő esti Télapó-bulit, ahol, többek között az MNT Miért jó nagycsaládban élni? című rajzversenyének helyezettjeit is kihirdetik. Így már azért jobb a karácsonyi készülődés. És miven idén már nem lesz alkalmam írni, kívánom mindenkinek, hogy a jövő héten sikerüljön mindennyiunknak újra kicsit gyermekként szemlélni az ünnepeket, és békében magunkkal és egymással megélni a misztikumot.

Boldog karácsonyt!

Beretka Katinka, az MNT nyelvhasználati ügyekkel megbízott tanácsosa