Év eleji gondolatok

A stratégiák MNT-je

Újév első napjaiban az emberek többsége kicsit megáll, hátranéz, s elemzi a korábban eltelt időszak eredményeit és kudarcait. Természetesen e jelenség jellemzi az MNT munkáját is, hiszen ezek a hetek az előző év beszámolóiról és a következő év terveiről szólnak.

Az elemzés dimenzióját kitágítja az a momentum, hogy a 2010-ben megválasztott MNT lassan a mandátuma vége felé jár. A jelenlegi Magyar Nemzeti Tanácsot az utókor valószínűleg a stratégiák MNT-jeként fogja majd aposztrofálni. Hét elkészült stratégia, több tucat tervezett intézkedés, több száz gépelt oldalas szöveg. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy mit érez ebből a közösségünk? Már most, a stratégiai szempontból még nehezen mérhető 2-3 év után.

A kritikusabb szemlélők joggal felhozhatnák most az egyes stratégiai elemek hibáit, a gyakorlatban megmutatkozó gyengeségeiket. Igazuk lenne, de mégis ezzel is a stratégiai gondolkodás szükségességét igazolnák. Hiszen a kritika azt mutatja, hogy a fejlesztési tervek érintik a közösségünk életét, nem a levegőben lógnak valahol, hanem a valóság talaján állva hús-vér hatásuk van.

Az esetleges hibák és kritikák pedig természetes velejárói a stratégiáknak, hiszen minden stratégia, ahogy az élet is, állandóan változik, igazodnia kell a közben megváltozott életkörülményekhez.

A közösségi életerő állapota

Az elmúlt három év legnagyobb kihívása a fenti stratégiáknak a családok és az emberek által való minél jobb megismertetése, s az ezekkel való azonosulásuknak a biztosítása volt. Területe válogatja, hogy ezen a téren meddig jutottunk el, de minden szféra esetében megfigyelhető a pozitív elmozdulás: növekedett az anyanyelvükön tanulók aránya, több az egyetemistánk, többen élnek hivatalosan is a nyelvi jogaikkal.

A fenti pozitív folyamatok mellett azonban jó másfél évvel ezelőtt olyan negatív folyamatok is elindultak, amelyek kívül állnak ugyan az MNT hatáskörén, mégis befolyásolják a fenti stratégiák sikerességét. Nem egyedi kisebbségi jelenségről van szó, hanem sajnos országos jellegűről, ami az ellene való harcot még inkább megnehezíti.

Másfél évvel ezelőtt ugyanis valami eltörött a szerbiai emberek millióinak a lelkében, a korábban sem rózsás közhangulat teljesen negatív irányba csapott át. Érdekes kérdés, hogy egy 25 éve állandó krízishelyzetben, folyamatos válságban lévő országban az itt élő emberek milliói miért pont ekkor kezdték már teljesen reménytelennek érezni a helyzetüket? A társadalmi reménytelenség érzése pedig a korábban is jelen lévő elvándorlás újabb, minden eddiginél erősebb hullámát indította el, ami sajnos nem kerülte el a magyar közösségünket sem.

Nem a stratégiák leírt sorainak megvalósulását és az eredményeket féltem, hanem azokat a gondolatokat és terveket, amelyek kijelölték közösségünk megmaradásának jövőbeli kereteit. Az újabb elvándorlással ezek kérdőjeleződtek meg ismét, de ami ennél is fontosabb, az itthon maradottakat is elbizonytalanította a jövőt illetően.

Pedig egy közösség csak akkor tud közösségként fennmaradni, ha megvan hozzá az életereje és a közösségi energiája is. Ha egyénekre és egyéni érdekekre hullik szét, akkor nem beszélhetünk már többé közösségről sem.

A választások éve

Az idei évben lezárul az MNT négy éves ciklusa, s a jelenlegi Tanács egy újabb összetételű MNT-nek adja át a helyét. Bizonyára lesznek személyi átfedések, de a legfontosabb az, hogy a már megkezdett munka tovább folyjon, s a stratégiai gondolkodás és fejlesztések tovább folytatódjanak.

Legalább ennyire fontos az is azonban, hogy a kettős állampolgárságnak köszönhetően a Délvidéken élő magyar emberek szavazhatnak a magyarországi parlamenti választásokon is. Ez nem csak egy lehetőség, hanem közösségi kötelezettség is, hiszen ha komolyan gondoljuk a közösségben való gondolkodást és a nemzetért való cselekvést, akkor véleményt kell mondanunk arról is, hogy ki vezesse az elkövetkező négy évben a nemzet kormányát.

Zsoldos Ferenc