Felelősség és integritás - Képzeljék, van ilyen!
Február 10., hétfő
Az elmúlt napokban a médiában, különösen az internetes hírportálokon rengeteg hír, kommentár foglalkozott azokkal a hajnali verekedésekkel, amelyek Zentán estek meg február elején, és melyekben több zentai fiatal is megsérült. Tömören, a hírek és kommentárok tényként közölték, hogy öt adai, autóval közlekedő, kigyúrt, kiskorú szerb fiatal, minden előzmény nélkül veri a magyarokat hajnalonként a zentai utcákon, a rendőrség pedig behunyja a szemét, mert az egyik verekedő fiatal apja Adán rendőr. A hírek természetesen jogos felháborodást váltottak ki a közvéleményben, hogy azután a mai, zentai sajtótájékoztatón, amelyet közösen tartott Zenta polgármestere, parlamenti képviselője és a helyi rendőrkapitány sok mindenről kiderüljön, hogy álhír volt. Bebizonyosodott, hogy nem öt, hanem három fiatal okozta a galibát, hogy egyikük nagykorú, hogy a sértettek között nem csak magyarok voltak, meg az is, hogy a rendőrség azonosította a gazfickókat és eljárást indított ellenük. Ezek után jogosan tehetjük fel a kérdést, kinek használt, mire volt jó, hogy egyesek eltorzították és felnagyították az egyébként is aggasztó és elítélendő hajnali duhajkodást? Abban biztos vagyok, hogy a magyarság jogérvényesítését és védelmét nem segítik elő az eféle esetek. Kisebbségi helyzetben fokozottan felelősségteljes és embert próbáló feladat a közösségi ön- és jogvédelem, az érdekérvényesítés. Csakis következetes és bátor fellépéssel, de alapos szakmai felkészültséggel, a tények és paragrafusok ismeretével és tiszteletben tartásával lehetünk eredményesek. Elég ha csak néhányszor indokolatlanul farkast kiáltunk, állításaink megbuknak a tények poligráfján, máris hiteltelenné válnak panaszaink, szavaink, mondataink. Úgy járhatunk, mint a képzelt beteg, akinek mikor valós panaszai és fajdalmai lettek, már senki sem hitt! A szakmaiság, a tények makacs tisztelete, a felelősségteljes következetesség nem mindig népszerű, nem mindig felel meg a pillanatnyi közösségi elvárásoknak, de ez az egyetlen hosszú távon járható út. Legyen szó az autonómia intézményrendszerének kiépítéséről, az értelmiségképzésről vagy a jogsértések elleni küzdelemről.
Február 12., szerda
Olvasom azt a nyilatkozatháborút, amely a készülő új, vajdasági statútumtervezet kapcsán kezd kialakulni a Koštunica féle Szerbiai Demokrata Párt (DSS) belgrádi vezetői, Pásztor István, vajdasági házelnök és Slobodan Orlović jogászprofesszor között, akit a DSS vajdasági szervezetének vezetői delegáltak a szakértői testületbe. Az DSS belgrádi vezetői, mondvacsinált és sekélyes, jogászkodó indokokra hivatkozva, de annál nagyobb vehemenciával bejelentették, kivonulnak a statútumtervezetet előkészítő szakértői munkacsoportból, mire Orlović professzor, aki a munkacsoport elnöke is, kijelentette, ő marad a bizottságban és elvégzi az elvállalt munkát. Pásztor István pedig azt közölte a nyilvánossággal, hogy a szakértői munkacsoport gyakorlatilag már el is végezte a munkát, egy hónappal a határidő lejárta előtt. Valóban, a szakértői munkacsoport, amelynek magam is tagja vagyok, várakozáson felül teljesített – az én várokozásaimon felül is. Úgy tűnik, ha pártok is javasoltak bennünket, de a feladatot szakmai feladatként értelmeztük és mint ilyet, többé kevésbé meg is tudtuk oldani, sőt a nemzeti egyenrangúságra vonatkozó, nekünk magyaroknak oly fontos rendelkezések esetében is aránylag megnyugtató megoldások születtek. Szóval, ha a kialakult helyzet nem lenne komikus, akkor komolyan elkezdhetnénk aggódni. Miközben a munka jól halad, a DSS tüntetően kivonul, de az általa delegált szakértő igen komolyan vette a feladatát, sőt saját és szakmája integritását is, eldöntötte, ha már a politika eszközévé vált, annak játékszerévé mégsem szeretne válni.
Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke