Szembesülés önmagunkkal
2014. február 17.
A VMSZ és az MNT elnöke közös sajtótájékoztatót tartott a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának leköszönő és új elnökével. A téma elsősorban az 1944-es véres események kutatásának jelenlegi állása volt.
Vitatkozni lehet azon, hogy hol tartunk a szerbséggel való megbékélés folyamatában. Egyesek szerint a tavalyi csúrogi főhajtással hosszú távra lerendeztük e kérdést, mások szerint csak porhintés volt az egész.
Természetesen polemizálhatunk ezen, hogy a többségi oldalnak mit jelentett a tavalyi esemény, de nem szabad elhanyagolnunk a saját oldalunkat sem, hogy mi hol tartunk ebben a kérdésben ? Szembesültünk-e már az elmúlt száz év nemzeti tragédiáival, feldolgoztuk-e már azokat a kollektív traumákat, amelyeket a népünk megért? Mindaddig ugyanis, amíg ezeket a kérdéseket közösségi szinten nem dolgozzuk fel, nem tudunk tovább lépni. Foglalkozni kell vele, de ennek nem szabad az önsajnálatba és önvádba süllyednie.
A 20. század nem a magyar nemzet százada volt, ez tény. De ebből nem következik az, hogy nemzetünk elveszett, leírta magát a történelem színpadáról. Mindez csak akkor fog ugyanis bekövetkezni, ha mi magyarok is több millióan így gondoljuk. A halottainkat el kell siratnunk, évenként meg kell emlékeznünk róluk, de a folyamatot le kell zárnunk, nem veszhetünk bele az önsajnálatba, a múltnak a jelenbe való depresszív interpretációjába. Hinnünk kell ugyanis a jövőben, mert melankolikus hozzáállással nem tudjuk magyar közösségünket sem újjáépíteni.
2014. február 19.
A héten megérkezett a magyar osztálytanítók részére az a módszertani segédcsomag, amely elsősorban a művészetek terén segíti a pedagógusok munkáját a gyakorlati foglalkozások végzése során. Hiszen a Magyar Kormány 2013-ban a kisiskolások évét hirdette meg, s e csomagok kiosztása ennek a programnak a záróakkordja.
Egyre több kutatás mutatja azt ki, hogy a gyermek további intellektuális fejlődése és sikeres élete szempontjából meghatározó az általános iskolai oktatás, s az ott dolgozó pedagógus munkája. Mi hajlamosak vagyunk önmagunkról sokszor lekicsinylően beszélni, pedig a felmérések egészen másról vallanak.
A világban a közoktatás hatékonyságát 2000 óta az ún. PISA-felmérésekkel mérik, most már szinte a Föld minden, magára egy kicsit is adó országában. A 15-16 évesek esetében nem a megszerzett lexikális tudást, hanem a tudás alkalmazhatóságát mérik, vagyis azt, hogy egy diák a valós életben mennyire tudja használni is az iskolában megtanultakat.
A PISA-felmérés szerint a szerbiai közoktatás nem teljesít valami jól, Európában az utolsó helyen kullog. Bizonyára nem véletlen ez, hisz a 90-es évek háborúi a társadalomnak ezt a szegletét is szétzilálták, s az elvándorlási hullámok persze a pedagógus-társadalmat sem kímélték. Ami viszont meglepő a felmérésben, hogy az anyanyelvükön tanuló délvidéki magyar diákok magasan a szerbiai átlag felett teljesítenek, s megközelítik az európai átlagot. Az utolsó, 2012-es felmérés szerint pedig a délvidéki magyar oktatás a Kárpát-medencei magyar térségben is a legerősebbé vált, elérve a magyarországi eredményeket.
Ennek bizonyára számos oka van, de hiszem azt, hogy az elmúlt években ehhez a jó teljesítményhez az MNT munkája is hozzájárult. Többek között azokkal a támogatásaival és programjaival, amelyek a tanáraink szakmai felkészültségét növelte. Általános iskolai tanárként azonban azt is látom, hogy egyre több a fiatal tanárunk, s egyre nagyobb a hit és az elszántság bennük az iránt, hogy minél jobban végezzék a munkájukat.
Zsoldos Ferenc