Haladók, haladás és Kosztolányi

Március 24., hétfő

A Szandzsákban részben megismételt szavazás után végre közzétették a parlamenti választások részletes végeredményeit. Az idei voksolást még sokszor, sokan és sok szempontból fogják elemezni és bizonyosan különböző tanulságokat, következtetéseket vonnak majd le. Az MNT szempontjából az eredmények biztatóak, de azt igazán nehéz lenne megjósolni, hogy a földindulásszerű győzelmet arató Szerb Haladó Párt mennyire lesz nyitott a kisebbségek, de elsősorban a magyar közösség jogos igényei iránt. A múlt beidegződései vagy a haladás szükségessége kerekedik-e majd felül Haladóéknál. Ami azonban már most is világos, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség mögött még sohasem sorakozott fel ekkora arányban és mértékben a délvidéki magyarság. Most már nem az a kérdés, hogy a támogatja-e a VMSZ-t, a szavazó magyarok több mint a fele, hanem az, hogy megvolt-e a kétharmados támogatottság? Egyúttal érdemes azt is megvizsgálni, hogyan járt az a két vajdasági magyar pártocska, amelynek elnökei ott ülnek az MNT-ben, és amelyek több nemzetiségi párttal koalícióban indultak a választásokon. A „tarka-barka nagykoalíció” országosan 3983, a Vajdaságban 2767 magyar, bosnyák, szlovák, horvát stb. szavazatot gyűjtött be. Vajdasági szinten a nevezett pártkoalíció kis híján megfelezte a két esztendővel ezelőtt megszerzett szavazatait! A dolgok szépen lassan a helyükre kerülnek, nekem csak az nem világos, ki az a tizenegyezer választópolgár, aki személyesen és névvel támogatta ennek a koalíció indulását, majd a szavazóhelyiség magányában általában másokra voksolt! Ennyit a valós támogatottságról.

Március 25., kedd

Az Európai Régiók Közgyűlésének plenáris ülését a Vajdasági Képviselőházban rendezték meg. Számos európai régió képviselőjének a jelenlétében a vajdasági magyar közösségről jelenéről beszéltem, elsősorban a nemzeti tanács, a kulturális autonómiánk szempontjából. Örültem annak, hogy ország-világ előtt beszámolhattam azokról a stratégiai fejlesztési programokról, amelyek az elmúlt három évben már a megvalósulás útjára léptek. Szóltam a folyamatosan erősödő kulturális, oktatási és tájékoztatási intézményrendszerünkről, valamint arról is, hogy az elmúlt három évben a legtöbb tudást, pénzt és energiát az anyanyelvű oktatás fejlesztésébe és a magyarság képzettségi szintjének a növelésébe fektettük. Ennek eredményeként ma igazolhatóan egyre többen választják az anyanyelvű oktatást, sőt a nemzetközi PISA felmérések szerint ma Szerbiában a diákok a legminőségesebb oktatásban éppen a magyar nyelvű tagozatokon részesülnek. Hát ha semmi másért nem, már csak ezért is érdemes volt létrehozni az MNT-t.

Március 27., csütörtök

A szezonnyitó teniszpartin Sammel, a megszállott amerikai teniszezővel mértem össze a játéktudásomat. Sam, jó kedélyű, érdekes figura, USA állampolgárként itt alapított családot és Vajdaságot választotta otthonául. Tudtommal nyelvoktatással foglalkozik és rendszeresen arról próbál meggyőzni bennünket, őslakósokat, hogy környezetünk remek hely az életre. Lehet, hogy éppen egy amerikainak kell erre felhívnia a figyelmünket?

Március 28., péntek - 29., szombat

Kosztolányi Dezső szelleme járja be a poros boros, de a napokban korántsem borús Szabadkát. A Városi Könyvtárban elkezdődtek a hagyományos Kosztolányi Napok, fiatalokkal, vetélkedőkkel tudományos konferenciával. Tartalmas iskolanapot szervezett az író nevét viselő magyar tehetséggondozó gimnázium, délután pedig Orbán Viktor Miniszterelnök leplezte le Kosztolányi Dezső életnagyságú szobrát és a körülötte kialakított kis terecskét. Nem tudom mennyire örülne az író az őt körülvevő ujjongó tiszteletnek, de az biztos, hogy szabadságunk és nemzeti elkötelezettségünk hiteles jele az, hogy a XX. századi magyar irodalom nagyját szabadon, hangosan és büszkén ünnepeljük - mutogatjuk Szabadkán, itt a Vajdaságban. Kosztolányitól sok mindent tanulhat az utókor, de leginkább az igényességet és a polgári műveltséget.

Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke