Nagyhét

 

 

Április 14., hétfő

Virágvasárnap utáni nap. Amióta az eszemet tudom, ezen a hétfőn már a teraszon várja a sorát, a díszítést a megszentelt barka. Ezt mindig a nagyanyám intézte. Az idén először nem. Elfáradt, elgyöngült, 87 éves.

A Magyar Házban 14 órától találkozó volt a Centar za regionalizam munkatársával, mégpedig azon projektum keretében, amelynek címe: Öt, a magyar, a roma, a román és a szlovák nemzeti tanács munkájának vizsgálata az átláthatóság jegyében: Monitoring transparentnosti rada pet nacionalnih saveta: bugarskog, mađarskog, romskog, rumunskog i slovačkog. Rendkívül érdekes és végső soron jó hangulatú kerekasztal résztvevői voltunk, megtettük az észrevételeinket az előzetes jelentés vonatkozásában.

 

Április 15., kedd

A szabadkai Városházán sor került a március 21-én kinevezett Zsinagóga Alapítvány Igazgató bizottságának első ülésére. Meghallgathattuk azt a beszámolót, ami az épület restaurálásnak jelenlegi helyzetéről szól. A VKT döntése értelmében ennek a bizottságnak nem feladata a restaurálás folyamatával foglalkozni, de feladata a felújított zsinagógában bemutatásra kerülő, a szabadkai és vajdasági zsidóság életét, kultúrtörténeti jelenlétét bemutató kiállítás megfogalmazása, a zsinagógában megrendezésre kerülő tartalmak meghatározása. Nagyszerű feladat, óriási kihívás úgy a város, mint a Zsidó Hitközség és az MNT képviseletében jelen lévő bizottsági tagok számára. Ezen az első ülésen még nem körvonalazódott ez a munka, de reményeink szerint hamarosan erre is sor fog kerülni, hiszen a következő ülésre is hamarosan sor kerül május 6-án.

Délután megbeszélés zajlott az MNT négy éves munkáját bemutató összefoglaló jellegű kiadványról. Az én számomra mindig érdekes és tanulságos az ilyen típusú közös gondolkodás, akkor is, ha alapvetően másfajta szerkesztői koncepciót képzelnék el. Ami azonban minden koncepciónál fontosabb: készül egy kiadvány, ami áttekintést ad mindarról, amit elvégeztünk és amivel nem sikerült megbirkóznunk. A sikerek és kudarcok aránya nem rossz, sőt kifejezetten jónak mondható. Az állami szervek irántunk tanúsított nyitottsága ebben a vonatkozásban fordítottan jelenik meg, de azokat a szerveket semmiféle belső felelősség vagy beszámolási kényszer nem készteti arra, hogy elkészítsék a saját beszámolójukat arról, milyen módon viszonyultak a nemzeti tanácsokhoz.

 

Április 16., szerda

Úgy tűnt, senki nem jött még rá arra, hogy miért éppen azt az öt nemzeti tanácsot vonta górcső alá a Centar za regionalizam, amelyiket. Aztán kiderül, hogy ezt pontosan lehet tudni: a legnépesebb nemzeti közösség nemzeti tanácsai kerültek kiválasztásra.

Este tribünön veszek részt, ahol a tíz évvel ezelőtt bemutatott, Passió című Mel Gibson-film a téma. Sokan és sokfelől horkantak fel, éltek kritikával, mondtak mindenféle furcsa mondatot. Ma már föl sem emelnék a fejüket azok – köztük én is –, akik akkor túl durvának érezték az ábrázolást. Furcsán megy előre a világ. Talán ezt vonták le következtetésként.

 

Április 17., csütörtök

Mindenki előbb hazamegy. Erről nem esik szó, valamiféleképpen csak megtörténik. Lélekben már húsvétra készül mindenki. Ennél szebbet el sem tudok képzelni. Talán már el sem lehet magyarázni, hogy olyan idők is voltak, amikor nem volt sem születés, sem feltámadás. És akik ezt megélték, még nincsenek ötven évesek.

Penovác Endre kiállítása nyílik a Magyar Ház földszinti termében.

 

Április 18., péntek

Nagypéntek. Láttam egy udvart, ahol az üst az udvarban áll, abban főtt a sonka, kolbász. Majd belekerül a tojás is a zsíros lébe. Feloldozást remél mindenki, nem csak azok, akik Jézus életének és küldetésének beteljesülését ünneplik.

A gyerekek izgatottan kémlelnek az égre, nem fog-e esni másnap. Mert ha esni fog, talán elkésik a nyuszi.

A nyuszinak van esernyője és gumicsizmája. Mindig ideér.

Lovas Ildikó

művelődési tanácsos