A szabadkai zsinagógától a vajdasági szlovákokig
Május 5., hétfő
Futárral juttattuk el Budapestre a szabadkai zsinagóga felújításának költségvetési tervét, annak érdekében, hogy szerződhessünk a Magyar Külügyminisztériummal a százmillió forintos támogatás felhasználásáról. Ki hitte volna, hogy lassan lassan már elérhető közelségbe kerül a magyar szecesszió stílusában épült páratlan műemlék teljes felújítása. Éppen ezért, meglepetten olvastam a B92-n a hírt , hogy a bécsi székhelyő Europa Nostra műemlékevédő szervezet a zsinagógánkat a hét legveszélyeztetettebb európai műemlék közé sorolta. Azt hiszem, egyeseknek utógyújtása van, egyrészt mára teljesen megújult az épület tetőszerkezete, a kupola és a keleti homlokzat, másrészt jó úton haladunk a teljes felújítás felé. Szóval, ha Szabadkáról, vagy a zsinagógáról ír valaki, előtte talán látogasson el a helyszínre.
Május 6., kedd
Egyetemi kötelezettségeim miatt nem tudtam eleget tenni az Országgyűlés alakuló ülésére szóló meghívásnak. Miután megtudtam, mi történt Pásztor Istvánnal az Országház előtt, utólag sem tudom, hogy bánjam vagy örüljek annak, hogy távol maradtam az eseménytől. Egyrészt, könnyen megtörténhetett volna, hogy élőben kényszerülök végignézni a gyalázatos sértegetést, másrészt a helyszínen talán megakadályozhattam volna a történteket, esetleg segíthettem volna „harcostársamnak”. A sors (és talán mások) gonosz cselszövése mindaz, ami megtörtént, hiszen az az ember, aki húsz éve éjt nappallá téve küzd a vajdasági magyarok érdekeinek és jogainak érvényesítéséért, és ezt Kárpát-medencei mércével mérve is igen sikeresen teszi, sok mindenre fel kell legyen készülve, de arra aligha, hogy magukat nemzetileg elkötelezett magyarnak tartó emberek fogják köpdösni és sértegetni, Budapest szívében.
Május 8., csütörtök
Szerény ünnepséget tartottunk a Magyar Házban, amelynek keretében megjutalmaztuk annak az esszépályázatnak a díjazottjait amelyet az MNT ösztöndíjasainak a körében hirdettünk meg. A téma örökérvényű, de rendkívül aktuális. Menni vagy maradni, itthon vagy idegenben tervezni a jövőt? Nem véletlenül azokat a fiatalokat szólítottuk meg, akik elfogadták az MNT feléjük kinyújtott kezét, éltek a továbbtanulás ösztöndíjjal támogatott lehetőségével, a felvételi felkészítővel, a mentori rendszer támogatásával, a karrierépítő programunkkal. Azokat szólítottuk meg, akiknek azt üzentük: tanulj itthon, szerezz tudást és mi segítünk munkát találni, érvényesülni a szülőföldön. A díjazott munkákat a Magyar Szó irodalmi mellékletében, a Kilátóban és az MNT honlapján is elolvashatják. Immár több mint három év tapasztalatának a birtokában állítom, van érvényesülési lehetőségünk a szülőföldön (is), lehet itt is egzisztenciát, családot és karriert építeni. Az MNT anyaországi támogatással aktívan segít most már több mint ezer magyar fiatalnak ezen az úton. Hogy nem könnyű mindezt itthon elérni, de hol könnyű? Mindezt itthon, de idegenben sem könnyű megteremteni, de a tudás, a kompetenciák, a diploma mindenhol komoly esély ad – mi ebben hiszünk, ebben segítünk, tervezetten, kiszámíthatóan és következetesen.
Május 9., péntek
A Szlovák Nemzeti Tanács felkérésére előadást tartottam a nemzeti kisebbségek alkotmányos helyzetéről azon a konferencián, amely a szerb-szlovák kapcsolatoknak volt szentelve. Az elmúlt közel két évtizedben rengeteget írtam és beszéltem már erről a témáról politikai, tudományos és közéleti fórumokon. Idővel az ember egyre kevésbé lelkesedik azért, hogy ugyanarról a témáról, újra és újra lelkesen beszéljen. Persze mindig vannak új fejlemények, jogszabályok, események amelyekről szólni lehet, de egy valami keveset változott az eltelt a két évtized során: továbbra is a legtöbb gond a meglevő jogok következetes és hatékony végrehajtásával van. Ami viszont változott: ma már meglehetősen pontosan tudom, mitől függ a jogszabályok következetes végrehajtása és alkalmazása, ez pedig az egész problémakör talán legizgalmasabb eleme.
Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke