Májusi eső aranyat (nem) ér...
Május 19-23.
Elmarad a május 29-ére tervezett belgrádi kerekasztal-beszélgetés a hivatalos nyelvhasználati törvény esetleges módosításáról a rendkívüli helyzetre való tekintettel. Már hónapok óta szervezik azt a találkozót, amelyen az illetékes minisztériumok, tartományi szervek, valamint a nemzeti tanácsok képviselői mondhatják el a nyelvi jogok gyakorlati megvalósulásával kapcsolatos tapasztalataikat. Az MNT az elmúlt négy év során számos panaszt nyújtott be a Polgári Jogvédőhöz illetve hívta fel figyelmét a törvénnyel, sőt bizonyos esetekben alkotmánnyal ellentétes jogszabályokra, ezért is lett volna fontos számunkra, hogy szélesebb plénum előtt prezentálhassuk, esetenként védhessük meg a sokak számára érthetetlen (de egyébként helyes) állásfoglalásainkat. Az élet azonban felülírja a terveket, és talán meg is értem, hogy a nemzeti kisebbségi nyelvhasználat nem prioritásként szerepel az államvezetés asztalán. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szabad az út a jogsértések előtt bárki számára.
A minap érkezett bejelentés szerint például az Újvidéki Egyetem egyik karán nem voltak hajlandóak az anyakönyvi bejegyzés szerint, magyarul beírni a frissen diplomázott személy nevét az oklevél angol változatába. Az uniós rendszer szerbiai adaptálásával ugyanis a szerb nyelvű, cirill oklevelek mellett angol nyelvű dokumentumot is köteles az intézmény kiállítani, és bármennyire is sérti sokak szemét, kénytelenek az angol oklevélbe latin betűkkel beírni a nevet − nem pedig cirillel. A latin írású beírás azonban nem jogosítja fel az intézményt, hogy a cirill írásmódú nevet „forgassa vissza” és kreáljon egy teljesen új nevet, nem pedig a hivatalos dokumentumokban szereplő magyar nevet használja kiindulópontként. A tény, hogy kihagynak néhány betűt, elfelejtenek ékezeteket, nem csak jogsértő, de egyben felelőtlen is, különösen, ha nem akarják a saját hibájukat kijavítani. És ennek nincs köze ahhoz, milyen nyomorúságos helyzetbe került az állam. Nem lehet arra hivatkozni, hogy most másra kell a pénz, nem tudunk a személynevekkel foglalkozni. Ez kizárólag a jogkövető magatartás kérdése, amit sajnos nem ez a májusi eső mosott el, és nem is a külföldi adományokkal fog visszatérni a társadalmunkba.
A gyásznapok, a rendkívüli helyzet ellenére nem állt le, nem állhatott le az élet. A Közoktatási Bizottság pénteki ülésén eddigi legtöbb napirendi pontját tárgyalta meg (szám szerint ötvenegyet), emellett elbíráltuk az óbecsei Than Emlékházba megpályázott tanulmányi kirándulás támogatására beérkezett kérvényeket, kiértesítettük az önkormányzati közvállalatokat a honlap fordítási pályázat eredményeiről és elindítottuk a szerződéskötést, valamint fogadjuk a még nyitott általános kulturális pályázatra és az MNT palicsi jogi-tudományos tanácskozására a bejelentkezéseket. Ezért habár sok tévéadó elnémult a héten, az MNT irodáiban a telefoncsörgés kompenzálta a csendet.
És ha már az árvíz az, ami az egész hetet determinálta, ezt a jegyzetet és hetet annak egy érdekes nyelvhasználati vonatkozásával zárnám. A minap kérelem érkezett az Emberi és Kisebbségjogi Irodából az MNT-hez, hogy fordítsuk le az ún. PayPal fizetési szolgáltatásról szóló tájékoztatót magyar nyelvre, amely szolgáltatáson keresztül 193 országból lehet pénzt átutalni az árvízkárosultaknak Szerbiába. A feladat és a cél is nemes, de miért kell a májusi esőre várni, hogy a magyar nyelv másoknak is, és ne csak nekünk érjen aranyat. Bár néha már abban is kételkedem, hogy nekünk, magyaroknak aranyat ér-e. Hiszen amint tapasztalom, akkor igenis észreveszik a magyar nyelv hiányát, amikor a magyar nyelvű kereskedelmi csatornák adását szüneteltetik, de amikor ott a magyar nyelvű kérelem a szerb nyelvűek mellett, általában azt mondják: mindegy.
Beretka Katinka