A szakmai politizálás megalapozása

Szerdai, negyvennegyedik rendes ülésén a Magyar Nemzeti Tanács elfogadta a tanács négyéves tevékenységéről szóló beszámolót. A dokumentum 160 oldalon át ecseteli, hogy mivel foglalkozott 2010. június 30-án történt megalakulása után a tanács. A beszámoló az MNT honlapján is elérhetővé válik majd.

Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke egy Madách-idézettel kezdte felszólalását: „A tett halála az okoskodás.” A Magyar Összefogás az elmúlt négy esztendő során igencsak szem előtt tartotta ezt az intelmet, tette a dolgát, és nem magyarázta bizonyítványát, fejtette ki a folytatásban Korhecz, majd a továbbiakban a stratégiai tervezést és az annak mentén megvalósuló cselekvést emelte ki.

– A kisebbségi sorsban élő, anyaországtól elszakított magyar közösségek az elmúlt mintegy száz esztendőben csak a Délvidéken jutottak el oda, hogy szakmai stratégiai dokumentumokat készítettek megmaradásunk, nemzetpolitikai céljaink meghatározása és megvalósítása érdekében. Az MNT nyolc középtávú stratégiai dokumentumot fogadott el. A stratégiákban megfogalmazott dolgok, a helyzetértékelések, a megállapítások és célok nem veszítettek aktualitásukból. Az elmúlt időszakban, amikor már a stratégiák megvalósításán dolgoztunk, a fejlesztési programok és intézkedések is igazolták saját létjogosultságukat. Nagyon sok olyan terület van, ahol már mérhetővé váltak az eredmények. Méltán fogunk emlékezni erre a négy évre úgy, mint a nemzetpolitikában a stratégiai tervezés, a szakmai politizálás megalapozására – fogalmazott Korhecz.

Dr. Korhecz Tamás az évek során az MNT-t ért vádak közül egyebek mellett arra tért ki, hogy az MNT a Vajdasági Magyar Szövetség irányítása alatt áll.

– Értetlenül állok ez a vád előtt. Mi a pártpolitizálás szerepe a demokráciában? Az, hogy a politikai pártok a választópolgárok akaratából hozzájussanak ahhoz a lehetőséghez, hogy elképzeléseiket, terveiket és értékeiket érvényesíteni tudják az intézményrendszeren keresztül. Erről szól a demokrácia. A pártok versengenek, hogy melyik tudja megszerezni a választópolgárok bizalmát. Természetesnek tartom, hogy az a politikai párt, amely megszerezte a választópolgárok többségének a bizalmát, szeretné a demokratikus intézményrendszeren keresztül érvényesíteni politikáját és értékeit. Folyamatosan ügyeltem azonban arra, hogy megőrizzük a vajdasági magyarság országos önkormányzatának integritását, és a nemzetpolitikai célokat soha egyetlen pillanatban se helyezzük egyetlen érdek mögé sem. A nemzet érdeke elé soha nem helyeztük egyetlen párt vagy csoport érdekét sem – taglalta Korhecz.

– Hogy mi motivált az elmúlt négy évben? Két alapvető bölcselet mozgatott: Tamási Áron írta le, hogy „azért születtünk e világra, hogy valahol otthon legyünk benne”, Deák Ferenc pedig kimondta: „Csak azt veszíthetjük el igazán, amiről mi magunk mondunk le.” Valóban azt vallom, hogy nekünk nincs helyünk máshol e a világon, csak itt, szülőföldünkön. Minden más saját magunk becsapása és félrevezetése. Arról is mélyen meg vagyok győződve, hogy ennek az 1100 éve a magyar kultúrát és nyelvet őrző tájnak a magyarsága és magyar jellege csakis akkor veszik el végleg, ha mi magunk erről lemondunk. Mindaddig, amíg mi ezt nem tesszük meg, addig ezen a tájon élni fog a magyar nyelv és kultúra. Megmaradása tőlünk függ, a felelősséget senki másra nem háríthatjuk át. Tizenöt év után is hiszek ezekben az alapvetésekben. Azt is el kell azonban mondanom, hogy egyre magányosabbnak érzem magam ezekkel a meggyőződésekkel. Gyakran még legközelebbi munkatársaim is megcáfolják viselkedésükkel ezeket a meggyőződéseket. Ez nem azért baj, mert én emiatt megváltoztatom majd meggyőződéseimet, hanem azért, mert amikor az ember közösségi dolgokért cselekszik, akkor legszűkebb környezetének és munkatársainak rokon jellegű értékrendje, hite, illetve meggyőződése döntően fontos a sikerhez. Ebben a vonatkozásban kicsit csalódottan nézek vissza az elmúlt négy esztendőre. De tévedhetek is, és megtörténhet, hogy ezeket az alapvetéseket sokkal többen osztják, mint ahogyan azt ma vélem – fogalmazott Korhecz.

A továbbiakban Várkonyi Zsolt, a Közigazgatási Hivatal elnöke, Lovas Ildikó kulturális ügyekkel és Beretka Katinka hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsos, valamint Joó Horti Lívia, a Közoktatási Bizottság elnöke és Kókai Péter, a KH tájékoztatási kérdésekkel megbízott munkatársa részletezték a négyéves beszámoló egy-egy területét.

Az MNT tagjai közül többen is felszólaltak, és értékelték az eddigi munkát. Mérges Sándor a szórványban, Torontálvásárhelyen él, és úgy érzi, hogy az MNT tevékenységének köszönhetően előrelépések történtek településén és környékén: több gyermeket íratnak magyar osztályba, a közintézményeken magyarul is feltüntetik az intézmény elnevezését, valamint a helységnévtáblán is szerepel már a magyar felirat.

Širková Anikó is elégedett az elvégzett munkával. A kevésbé pozitív pillanatok között az MNT és a zentai önkormányzat között az oktatási intézményekben való kinevezések miatti konfliktusokat említette. Örvendetesnek tartja, hogy a közvélemény ma már ismeri az MNT-t. Širková fontosnak tartaná, ha a következő mandátumban a tanácsnak sikerülne kieszközölnie a szerb nyelv oktatásának a reformját.

Rácz Szabó László szerint az MNT teljesítménye nem is túlságosan jó, de nem is túlságosan rossz. Az eredmények magukért beszélnek, állapította meg Rácz Szabó, hozzátette azonban, hogy ennél még többet tehettek volna, főleg akkor, ha bátrabban állnak hozzá a dolgokhoz. A képviselő szerint a legnagyobb gondok a tájékoztatással voltak, úgy véli, hogy az MNT alapította médiumok – elsősorban a Magyar Szó – cenzúrázottá váltak.

László Bálint az el nem végzett munka között említette a szerb nyelv oktatásának a reformját, az ifjúsági stratégiát és a diplomahonosítás megkönnyítését, majd Rácz Szabóhoz hasonlóan a médiát illette kritikával, mondva, hogy az politikailag irányítottá vált.

Dr. Csengeri Attila reményét fejezte ki, hogy az MNT következő összetételében is hasonló eredményességgel fogja végezni munkáját, mint ahogyan eddig.

Az ülés folytatásában elfogadták az MNT demonstrátori ösztöndíjairól szóló határozat módosítását, jóváhagyták a topolyai Népkönyvtár elnevezésének megváltoztatását – az intézményt a jövőben Juhász Erzsébet Könyvtárnak nevezik –, megszavazták az alap és középfokú zenei oktatásban használatos tantervek javaslatáról szóló záradékot, megerősítették Juhász Attila lemondását tagságáról a Civil Konzultatív Testületben, támogatták, hogy az adai Műszaki Iskolát az elkövetkezendőkben Műszaki Iskolának és Kollégiumnak nevezzék, valamint megszavazták a javaslatot, hogy a zentai Stevan Sremac Általános Iskola felsőhegyi tagozatán 7 fővel, a palicsi Miroslav Antić Általános Iskola ludasi tagozatán pedig 5 fővel nyíljon első osztály.

Az utolsó napirendi pont az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke kérelméről szólt. Dr. Csányi Erzsébet tanszékvezető az MNT segítségét kérte, hogy a tanszék ismét magyar könyvtárost alkalmazhasson, tekintettel arra, hogy Vajdaság legnagyobb magyar nyelvű szakkönyvtárával rendelkezik. A magyar könyvtáros munkaszerződését a szerb kormány létszámstopja miatt nem hosszabbították meg. Az MNT indokoltnak véli, hogy közbenjárjon a kormánynál: kivételes döntéssel engedélyezze egy magyar szakkönyvtáros alkalmazását.

Pesevszki Evelyn