Segít a Nemzeti Együttműködési Alap

MAGYAR–MAGYAR CIVIL ÉPÍTKEZÉS

Az idei évtől új forrás is kínálkozik – a Bethlen Gábor Alap mellett – a határon túli civil szervezetek munkájának a támogatására. A Nemzeti Együttműködési Alap ugyanis mintegy 3,4 milliárd forinttal támogatja a magyar–magyar kapcsolatépítést, vagyis a határ egyik és másik oldalán tevékenykedő civil szerveződések együttes föllépését, közös programjait.
A régebbi és új lehetőségekről Zsoldos Ferencet, a zentai Ci-Fi Civil Központ vezetőjét kérdeztük.

Milyen volt a korábbi támogatási rendszer?
– A Nemzeti Együttműködési Alap új, de egyben régi forrás is. A korábban létező Nemzeti Civil Alap eszközeit ugyanis a határon túli magyar civil szervezetek is tudták használni, igaz, csak közvetett módon. Az NCA-nál közvetlenül ugyan nem pályázhattunk, de a szervezet keretében, a nemzetközi kollégiumon belül volt magyar–magyar kapcsolatok ápolására is kiírva pályázat. Ez azt jelenti, hogy határon túli szervezetek pályázhattak magyarországi szervezettel partnerségben, de a forrást valójában csak az anyaországiak hívhatták le. A programok javarészt Magyarországon valósultak meg, azzal, hogy volt határon túli részvevőjük is. Ritkábban az is előfordult, hogy határon túl szervezték meg a rendezvényt, ezzel a lehetőséggel éltek például egyes erősebb délvidéki civil szervezetek is. Amikor 2004 után csökkentek az anyaországi támogatások, és megjelent a Szülőföld Alap, akkor többek között az NCA-nak volt köszönhető, hogy egyes rendezvényeink életben maradtak. Tény azonban, hogy nehéz volt olyan magyarországi szervezeteket találni, amelyek beleegyeztek a határon túli programmegvalósításba.
Miben áll a mostani változás?
– Új civil törvény lépett hatályba az év elején, s ez kicsit átszabja a magyarországi civil életet is, ami bennünket kevésbé érint, átalakították viszont az NCA rendszerét, és létrejött a Nemzeti Együttműködési Alap, ami továbbra is civil maradt, de inkább a magyar–magyar együttműködésre, a magyarországi és a határon túli civilek közös fellépésére helyezi a hangsúlyt. Átalakult a döntésmechanizmus is: most már nem csak civilek alkotják a kollégiumokat, hanem a minisztériumoknak és az Országgyűlésnek is van egyharmad-egyharmad képviselője.
Nem „beavatkozás” ez a civil szervezetek életébe?
– Ezt én civilként is jónak tartom. A támogatáspolitikában ugyanis mindig a politikumot vagyunk hajlamosak ostorozni, de a valóságban épp az NCA mutatta meg, hogy ha teljesen a civilek kezébe adják a támogatási források elosztását, az sem vezet jóra, mert akkor a civilek között alakulnak ki klikkek, nagyobb csoportok. Az erősebbek bejutottak a kollégiumokba, és ők a hálózatuknak jelentősebb támogatást juttattak. Nem volt tökéletes a rendszer. Az államnak most az a szerepe, hogy ezeket a visszásságokat visszanyesse. Aki beül a kollégiumba vagy a szervezet csúcsvezetésébe, a kuratóriumba, igazából nem is kaphat támogatást. Ezeknek a szerveknek azok lehetnek a tagjaik, akiknek nincs civil szervezetekkel kapcsolatban érdekeltségük, vagy ha mégsem így történik, akkor elesnek a támogatástól. A határon túli civil szervezetekkel kapcsolatban pedig az a pozitív elmozdulás, hogy növekedett az együttműködés szintje. Nem merülhet ki a kapcsolat egy nyilatkozatban és pár ember részvételében, hanem lehetőség nyílik úgynevezett konzorciumos pályázatokra is, ami azt jelenti, hogy adott esetben mindkét szervezet – a magyarországi és a határon túli is – kaphat közvetlen támogatást. Az arány nincs meghatározva, akár a sokkal nagyobb részt is kaphatja a határon túli szervezet, és közvetlenül ő számol el vele. Ez erősíti a határon túli szervezetek pozícióját. A Nemzeti Együttműködési Alap elsősorban a konzorciumos pályázatokat fogja támogatni, tehát hogy minél több rendezvény szülessen a határon túl, és minél erősebb legyen az együttműködés.
Még egy fontos változás, hogy eddig csak egy kollégiumon belül lehetett bizonyos dolgokra pályázni, ezentúl viszont szinte mindegyik kollégiumnál szinte bármilyen területen lehet együttműködést megvalósítani, tehát nemcsak az identitáserősítés terén, hanem szociális kérdésekben, környezetvédelemben vagy más téren is. Minden kollégium forrásainak a 6 százaléka ilyen programokra megy. Ez azért fontos, mert a Bethlen Gábor Alap mellett, amely kimondottan a határon túli szervezeteknek a forrása, ez egy olyan forrás, amely a magyar–magyar együttműködést erősíti.
Van már szilárd alapja a leendő közös pályázatoknak? Mennyire épültek ki a magyar–magyar civil kapcsolatok?
– A délvidéki szervezeteknek nagyon erős kapcsolataik vannak a magyarországiakkal. Különösen jelentősek a testvér-települési kapcsolatok még kisebb falvak esetében is, és erre épültek a civil kapcsolatok is.
Mikorra várhatók kézzelfogható eredmények?
– Március végén nyitják meg a pályázatokat, április–májusban lesz a beadási határidő, és az ígéretek szerint gyorsabb lesz a rendszer az eddigieknél. Az ígéret az, hogy a nyár elejére minden támogatást ki fognak fizetni.
Az önrész előteremtése nem okoz gondot? Zentán a civilek pályázatát szabályozó rendelet emiatt (is) váltott ki tiltakozást.
– Önrész korábban is volt, az NCA is engedélyezte az önkéntes munkának, a saját eszközöknek, az ingatlan használatának a beszámítását. Nem hiszem, hogy a NEA-nál is ebből gond adódna. A civil szervezetek életében az önkormányzati szint a legalsó szint, ott a legközvetlenebb a kapcsolat, hiszen mindenki mindenkit ismer, ezen a szinten kellene a legegyszerűbb, legátláthatóbb és leggyorsabban működő rendszert kiépíteni. A kis szervezetek miatt nem volna szabad sokat kérni, hiszen hogyan fizethetnének önrészt a semmiből.

Fodor István, Magyar Szó 2012.03. 04.