Kinek szorítunk?

Augusztus 6, hétfő.

Az MNT hivatalát is elérte az olimpiai láz. Munka közben sokan félszemmel a sportközvetítéseket követjük, tévén vagy interneten keresztül. Miközben rutinosan támogatási szerződéseket, fizetési meghagyásokat hitelesítek izgatottan követem a fordulatokkal teli szerb-magyar kézilabda rangadót, a győztes a negyeddöntőbe jut, a vesztes csomagolhat. Nem kívánom eltitkolni, a Mocsai legénységnek szurkoltam noha a szerb fiúkat is szívesen láttam volna a legjobb nyolc között. A szerb-magyar csatáknak specifikus a visszhangja szűkebb pátriánkban. Emlékszem, már általános iskolás koromban is két csoportra osztódtak sportkedvelő osztálytársaim. Az egyikbe a magyar sportolókat , csapatokat vehemensen támogató gyerekek, a másikba a jugoszláv sportolókért szorító tanulók tartoztak. Természetesen mindenkit elsősorban az otthoni neveltetése befolyásolt, szüleink értékrendjét hoztuk a suliba, magam is. Nálunk a magyar kultúrához, nyelvhez, nemzethez tartozásunk szent, sérthetetlen és megkérdőjelezhetetlen értékként jelent meg, úgyanakkor a többnemzetiségű Jugoszlávia iránt is élt egy fajta tisztelet, főleg a sportban. Nem is csoda, hiszen édesapám ennek az országnak volt bajnoka, sőt egyszer-egyszer válogatottként, sportvezetőkényt is képviselte az országot. Ennek szellemében jómagam gyakran szorítottam a jugoszláv sportolóknak is, főleg ha mondjuk Momir Petkovic, Törtei József, Speár Miklós, Rózsa Gábor, Szeles Mónika lépett fel jugoszláv színekben. A szövetségi Jugoszlávia szétesésével sok minden megváltozott, a sport terén is. A hivatalosan is többnemzetiségű jugoszlávia válogatottjai helyett, előbb Kis-Jugoszlávia majd Szerbia válogatottjának lehetett (volna) szurkolni. És miért a feltételes mód? Elsősorban azért mert az etnikai alapú, nagyszerb nemzeti eufória a sportot, elsősorban a csapatsportokat is behálózta, kisajátította. A válogatott, néha pedig az egyéni sportolók sikerei is a nacionalista propaganda eszközévé váltak, a szerb nemzet verhetetlenségét és dicsőségét voltak hivatottak hirdetni, ezzel bizony már nehéz volt azonosulnunk. Augusztus 8, szerda Még egy mondat az Olimpiáról, megszületett a hatodik magyar arany is Londonban. Ha így foltatódik, Magyarország az éremtáblázaton, akár az első tízbe is bekerülhet, ami fantasztikus teljesítmény lenne, sőt mi több, ha az aranyérmeket lakosságarányosan számítanánk, akkor Magyarország akár a világ legsikeresebb sportnemzete is lehetne. Okkal lehetünk büszkék a magyar sportolók teljesítményére!

Augusztus 9, csütörtök

Megjelent a Magyar szó Kft. vezérigazgatójára és a Magyar szó napilap főszerkesztői tisztségére vonakozó pályázati felhívás. Ha minden renben zajlik, hosszú idő után szeptemberben az MNT mindkét tisztségre, négy éves megbízatási időre kinevezheti a felelős vezetőket. Személy szerint úgy érzem túl hosszú ideig tart már az ideiglenes vezetés ebben a patinás intézményünkben. Az építkezéshez, fejlesztéshez, a kiszámítható ügyvitelhez a vezetőknek is szükségük van a kiszámíthatóságra, a tervezhetőségre. A feladatt adott, de a körülmények egyre kedvezőtlenebbek, ha másért nem, mert az újságkészítéshez, könyvnyomtatáshoz használt alapanyagok ára, a dinár gyengülése miatt jelentősen megdrágult.

Augusztus 10, péntek

Ma zárul az MNT felsőoktatási ösztöndíjpályázatának az első jelentkezési határideje (a második beiratkozási körben felvételt nyertek szeptember 15-ig adhatják ét kérelmüket). A szám nem végleges, de eddig 543 hallgató adta át a pályázati dokumentációt az MNT nek. Az adatokat, számokat gyorsan átfutva,megállapíthatjuk, hogy tavalyhoz képest is tovább nőt a vajdasági magyar fiatalok továbbtanulási szándéka és nőt az érdeklődés az MNT ösztöndíj iránt is. Az is biztató, hogy a jelentkezők markáns többsége a költségvetési helyekre nyert felvételt, egyetemi szintű alapképzésre. Ami talán még ennél is fontosab, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik a jelenlegi ösztöndíjasaink többsége időre beírja a második évet és megőrzi ösztöndíját. A kiemelt összegű ösztöndíjjal, a demonstrátori-mentori rendszer segítségével sikerült elérni, hogy ösztöndíjasaink nagyságrenddel hatékonyabban tanulnak mint az átlag szerbiai egyetemista. Ezt reméltük, ezért szorítottunk, ebben bíztunk.

Dr. Korhecz Tamás

a Magyar Nemzeti Tanács elnöke