Kapcsolatot teremteni a vajdasági magyar családokkal

* A Vackor óvodába indul elnevezésű programmal az óvodás kisgyerekeket szólították meg. Sikerült-e hatékonyan mozgósítani az ehhez a korosztályhoz tartozó kisgyermekek szüleit?

— A program határidejének végéig, azaz augusztus 31-éig 1054 család jelezte, hogy óvodáskorú gyermeke van. Egy kicsit kevesebb, mint amennyire számítottunk, de azt hiszem, hogy nem lehetünk elégedetlenek. Az 1500 dinár értékű vásárlási utalványok kiküldése folyamatban van, október folyamán valószínűleg minden család meg fogja kapni a csomagot. A program célja egyébként nem más, mint hogy kapcsolatot teremtsünk a vajdasági magyar családokkal, és arra ösztönözzük őket, hogy ne csak az óvodában, hanem az iskolában is a magyar tannyelvű oktatást válasszák.

* Az eddigi iskolabusz-járatokon kívül újabbakat is indítottak annak érdekében, hogy az általános és középiskolások könnyebben eljuthassanak az oktatási intézményükbe. Milyenek a visszajelzések a szülők, illetve a diákok részéről?

— Ott indítottunk további járatokat, ahol igény mutatkozott rá. Ahol a szülők igényelték, mert azt szerették volna, hogy a gyerekeik biztonságosabb módon jussanak el a magyar oktatás színhelyére. A szülők nyilván értesültek arról is, hogy tavaly egyes helységekben jó szolgálatot tettek ezek a bizonyos járatok, ezáltal szükségesnek érezték, hogy az ő falujukban is induljon iskolabuszjárat. Bővítettük tehát a hálózatot: Kisbajmok és Szabadka, Beodra és Törökbecse között, illetve Noszán és Nagykikindán is lesznek majd járatok. Természetesen a régiek is megmaradnak. Nagybecskerekről továbbra is három kombival, a Gunaras környéki településekről, Kúla környékéről, illetve Szabadka déli részéről pedig iskolabusszal szállítjuk a diákokat.

* Ejtsünk néhány szót a tanulók létszámáról is. Van-e elég magyar ajkú diák a magyarlakta településeken? Hányan iratkoztak középiskolákba?

— Sokkal könnyebb lenne felbecsülni a falvakban és városokban élő diákok helyzetét, ha pontosan tudnánk a helyi nemzeti közösségek létszámát. Sajnos úgy tűnik, hogy jelentős a létszámcsökkenés. Október és november folyamán felmérést készítünk annak érdekében, hogy kiderítsük, hány kisgyermek jár iskola-előkészítő csoportba. Ezáltal könnyebben tudunk majd tervezni a következő tanévre. Az idei év kapcsán elmondható, hogy habár csökkent a gyermekek létszáma, a minisztérium mégis zökkenőmentesen jóváhagyta a tagozatok beindítását. Ahol veszélybe került az oktatás, végül ott is sikerült biztosítanunk a létszámot. Konfliktus nélkül kezdődött el a tanév — összességében nézve kisebb létszámmal, de mindenhol megőrizve a magyar tannyelvű tagozatokat. A létszámcsökkentés egyébként főként a nagyobb településekre jellemző, tehát Szabadkán, Óbecsén és Csókán van ezzel gondunk. Ami pedig a középiskolai beiratkozást illeti, azzal rendkívül elégedettek vagyunk. Nőtt a továbbtanulók létszáma, és szinte elenyésző azoknak a száma, akik nem folytatják tanulmányaikat. Mintegy 2060 gyerek fejezte be a nyolcadik osztályt és 2025-en továbbtanulnak. Nagyon fontos előrelépés az is, hogy 1604 diák negyedik fokozatra, 421 diák pedig első, második és harmadik fokozatra iratkozott be.

 

Az elsőévesek szakmegoszlása alapján írtuk ki a demonstrátori pályázatot

* Az MNT felsőoktatási ösztöndíjpályázatának eredményhirdetése szeptemberben volt. Mit kell tudnunk erről az ösztöndíjpályázatról?

 
— Két ösztöndíjpályázat létezik. A nemrég lezárult az elsőéveseket támogatja. (Mintegy 400 kezdő egyetemi hallgatót tudunk támogatni.) A másik pedig a felsőbb évesek, azaz a demonstrátorok pályázata, amelynek határideje október derekán jár le. A két pályázat azonban összefügg egymással, mert az elsőévesek szakmegoszlása alapján írtuk ki a demonstrátori pályázatot. Így 5-10 elsőéves hallgatóra szakonként jut egy demonstrátor. 

* A demonstrátori program kapcsán milyen tapasztalatokat szereztek a tavalyi év folyamán?

— Nagyon kedvező tapasztalatokat szereztünk. A demonstrátorok tulajdonképpen abban segítettek bennünket, hogy sikeresen útba tudjuk igazítani az elsőéves hallgatókat. A program hasznos volt az elsőéveseknek a szakmai, illetve egyéb adminisztratív segítség végett, és nekünk is, mert a demonstrátorok megkönnyítették számunkra az elsősökkel folytatott kommunikációt. Havonta írtak jelentést, és világossá vált, hogy milyen problémákkal küzdenek. Az elsősök egyébként megtapasztalhatták demonstrátoraiktól, hogy egy bizonyos szakterületen hogyan lehet sikeressé válni, illetve hogyan és mennyit kell tanulni, ami kétségtelenül hasznukra vált. A közismert közösségi portálon pedig kialakítottunk egy profilt a sikeres hallgatók számára, hogy megismerhessék őket olyan cégek, amelyek a jövőben esetleg alkalmaznák a diákokat.

* Sajnálatos tény, hogy a felsőoktatásban sokkal kevesebb a magyar hallgató, mint a többségi szerb. Mit lehet tenni e helyzet javítására?

— Sajnos így van, de azt tudni kell, hogy a vajdasági magyar diákok nemcsak a szülőföldjükön tanulnak, hanem nagyszámban az anyaországban is. Az elmúlt években a diákok fele Magyarországon tanult tovább, így érthető módon statisztikailag is megfeleződött az itt tanulók létszáma. Az elindított felvételi felkészítővel, a szerb nyelvi felzárkóztatással, az ösztöndíjpályázatokkal és a demonstrátori programmal az a célunk, hogy éreztessük a tanulókkal: fontosak nekünk, és segítségükre vagyunk. Az idén több mint 1200-an érettségiztek, és 600-an már beadták a pályázatukat (további pályázatok még várhatóak), illetve 300-an valószínűleg Magyarországon fognak tanulni. Az adataink tehát azt mutatják, hogy majdnem minden érettségiző tovább folytja tanulmányait.

 

 
TALPAI Lóránt