Szeli István Zentán született 1921-ben.  Irodalomtörténész, tanár, kritikus.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen  1942-1944 között tanult, majd az Eötvös Lórant Tudomány Egyetemen folytatta 1958-1960 között.

Doktori fokoztot 1962-ben szerzett Újvidéken.

Szakterülete és érdeklődési köre az  összehasonlító irodalomtudomány, a jugoszláviai magyar irodalom története, a felvilágosodás és romantika szellemi áramlatai.

1945-1983 között gimnáziumi és tanítóképző intézeti tanár, egyetemi tanár Zentán és Újvidéken .  1949-1956 gimnáziumi igazgató Zentán, 1956-1958-ig járási tanfelügyelő, 1958-1962-ig tartományi tanfelügyelő, 1962-1983-ig, nyugdíjba vonulásáig egyetemi tanár. 1969-1976 között a Hungarológiai Intézet igazgatója.

Fontosabb társadalmi tevékenységek:  a  JKSZ tagja 1960-1991 között, a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület elnöke  1960-tól 1971-ig, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alelnöke 1977-1982 között, a  Magyar Nemzeti Tanács tiszteletbeli tagja 2003-tól napjainkig.

Fontosabb  művei: Bevezetés az irodalomelméletbe (1955), Majtényi Zentán (1962), Hajnóczy és a délszlávok, tan. (1965). Utak egymás felé (1969). Nemzeti irodalom - nemzetiségi irodalom (1974). Történő történelem (1981), A magyar kultúra útjai Jugoszláviában (1983). Nyelvhasználatunk etikája (1985), Székács József és műve (1986), Az erózió ellen (1986), Így hozta a történelem (1988), Hosszú útnak pora (1991), A peremkultúra élettana (1993), Egy tudományos világkép gyökerei (1996), Nyelvünk, kultúránk, nyelvi kultúránk (1997), Emlékezések könyve (2001).

Díjak: Híd Irodalmi Díj (1981), Szenteleky Kornél-díj (1981), Szarvas Gábor-díj (1986), Írószövetség: Életmű Díj, (1987), A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1989), Bethlen Gábor Díj (1989), Vuk Karadžić-díj (1989), Zenta Pro Urbe Díja (1997). Péterfi Vilma-díj (2004).