Nem kiszámítható támogatás, mégis eredményes munka

Topolya információs központjának, a Népkönyvtárnak helyzetéről – Csütörtökön délben A vajdasági falvak asszonyai címmel megnyílik Lazukics Anna és Dávid Csilla fotókiállítása

A topolyai Népkönyvtár a község egyik jelentős kulturális színtere. Nem pusztán kölcsönzői funkciót tölt be, hanem az információs társadalom által kialakult új igényeknek is megfelel: információs központtá vált, de ezzel együtt társadalmi színtér is, egyfajta közösségi fórum. Náray Évával, az intézmény igazgatójával a könyvtár újdonságairól, a könyvállomány gyarapodásáról, a márciusi-áprilisi rendezvényekről, valamint az MNT társalapítóvá válásával kapcsolatos támogatásról beszélgettünk.

A korábbiakhoz képest, a már jól bevált programok és foglalkozások mellett milyen újdonságra számíthatnak a könyvtárba látogatók?Az elkövetkező hetekben, két hónapban milyen rendezvényekkel próbálja majd a könyvtár színesíteni a város kulturális életét, élőbbé tenni közegét?

Tavaly ősszel indult meg a multimediális alkotóműhelyünk Mirnics Gyulának, a vajdasági RTV szerkesztőjének a vezetésével, melyre akkor főleg az idősebb korosztály jelentkezett. Most szeretnénk a fiatalokat is bevonni az alkotófolyamatban, hiszen fontos lenne a középiskolásokat is megmozgatni, és arra ösztönözni őket, hogy vegyenek kezükbe kamerát, készítsenek kisfilmeket a városukról, az itteni eseményekről, a számukra jelentős problémákról. Másrészt Topolya fontos szülöttének, Juhász Erzsébet írónak, egyetemi tanárnak a hagyatéka lassan teljesen feldolgozásra kerül, emlékszobája is elkészül, így terveink szerint április végére felkerülnek a könyvei a polcokra, kiállítjuk az írógépét is, tehát egy Juhász Erzsébet-est keretében átadhatjuk a számára kedves, általa használt tárgyakból berendezett szobát. Ami a márciusi-áprilisi programokat illeti: A vajdasági falvak asszonyai címmel ma délben nyílik egy nőnapi fotókiállítás a padlásteremben, mely Lazukics Annának, a Magyar Szó nyugalmazott fotóriporterének és Dávid Csillának, a napilap fotóriporterének közös szociofotó-sorozata. A több évtizedet felölelő asszony-sorsokat megjelenítő alkotásokat Bánszky Mária néprajzkutató, nyugalmazott múzeumi tanácsos méltatja majd. Március 15-én a zentai Mécsvirág Szabadság, szerelem című verses-zenés Petőfi-összeállításával emlékezünk majd a magyar szabadságharcra. Az est során a költő költeményeit Krnács Erika, Hajnal Anna és Zsoldos Ervin tolmácsolásában hallhatja majd a közönség. A hónap végén sor kerül egy húsvéti játszóházas foglalkozásra is, majd április 5-én egy könyvbemutatóra. A zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gyönyörű kiadványa, a budapesti történész, Podhorányi Zsolt Mesélő délvidéki kastélyok című könyvének egyik fontos sajátja és értéke, hogy a leírások mellett a szerző a kastélyok köré épülő emberi történeteket is felfűz. Áprilisban is lesz egy kiállításunk, a Svédországban élő, egyébként pakisztáni születésű süketnéma festőé, Syaed Ahmed Mumtazé, aki a tárlat mellett süketnéma jeltolmács jelenlétében egy képzőművészeti foglalkozást is tart majd a gyerekeknek. Ebbe a rendezvényükbe szeretnénk orvosokat is bevonni, és közösen felhívni a figyelmet a környezetünkben élő hátrányos helyzetűekre, azok segítésére. A Szerb Nemzeti Bank szakelőadói is eljönnek majd hozzánk és tartanak előadást mindarról, amit a banki ügyletekkel, szolgáltatásokkal, biztosítással, lízinggel, az önkéntes nyugdíjalappal stb. kapcsolatban tudnunk kellene, vagy tudni szeretnénk. Itt az ismertetésen kívül felhívják majd a figyelmet a buktatókra, kockázatokra is.

A könyvtár könyvállománya folyamatosan gyarapszik. Legutoljára mikor és milyen támogatásnak köszönhetően bővült? Elsősorban milyen kiadványok beszerzésére törekednek?

A tavalyi év végén érkezett egy számunkra jelentős, magyar nyelvű könyvekből álló csomag – mely tartalmaz tény-, szak- és szépirodalmi, gyerek- és ifjúsági, valamint hangoskönyveket – a Márai-programnak köszönhetően. A közel 350 kiadvány feldolgozása az idei év elején kezdődött meg, könyvtárunk tagjai, az olvasók pedig most már megtalálhatják a polcokon, kézbe vehetik, kölcsönözhetik őket. A Népkönyvtár közkönyvtár, a lakosság legszélesebb rétegének az igényeit hivatott kielégíteni, éppen ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármilyen speciális területre is szakosodjunk. Olvasóink egyetemi hallgatók, középiskolások, gyerekek, felnőttek és nyugdíjasok, akik „mindenevők”: így a természettudományos szak- és ismeretterjesztő könyveink mellett a társadalomtudomány szinte minden diszciplínáját felölelő kiadványok, szépirodalmi kötetek (mind kortárs, mind klasszikus, mind világ-, mind szerb és magyar irodalom, valamint mind ifjúsági, mind felnőtt), lektűrök, leporellók és hangoskönyvek is helyet kapnak. Egyébként a tavalyi év során a hangoskönyv-állományunk is jelentősen gyarapodott, most közel 150 darabbal rendelkezünk. Ezek egy része zenei album, míg a másik fele szépirodalmi. Sajnos Szerbiában Magyarországgal ellentétben a hangoskönyvnek még nincs divatja, keveset adnak ki, ennek tudható be az a tény is, hogy a könyvtárunkban mindössze egy darab szerb nyelvű van.

Mennyire jellemző sajátja egy vidéki könyvtárnak a bezárkózás, vagy pedig a többi vajdasági intézménnyel is kapcsolatban áll? Mennyire lehetséges a közös munka, programszervezés?

A Népkönyvtár rendkívül jó kapcsolatot ápol az újvidéki Matica srpskával, zökkenőmentes a könyvtárközi kölcsönzés, a kollégák nagyon előzékenyek. De a többi vajdasági (kishegyesi, szabadkai, zentai) könyvtárral is együttműködünk, és ez az együttműködés, kommunikáció pedig az információcserén túl különösen fontos a közös programszervezések létrejöttében. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha az egyik intézmény betervezi például egy magyarországi író estjét, tehát „lehozza” ide hozzánk, Vajdaságba az alkotót, akkor már, ha itt van, jusson el más helységekbe is, láthassák-hallhassák őt más vajdaságiak is, ráadásul ezáltal a költségek is egymás között elosztódnak. Noha persze nagyon is jól tudom, hogy az ötlet és az igény ellenére az ilyen körutak realizálása nehéz ügy, mert függ a pályázati pénzektől, előre, időben szervezni így nem tudunk, ilyen programok azonban igénylik a tervezést. Az MNT mint a vajdasági könyvtárak társalapítója remélhetőleg ebben is segítséget tud majd nyújtani.

2011 decemberében az MNT társalapítója lett a topolyai könyvtárnak. A korábbi, nem MNT-s pénzügyi juttatásokhoz képest vár-e jelentős változást, mennyiben lehet majd számítani a támogatásban az MNT-re mint biztos, szilárd pontra?

A Népkönyvtár, de Vajdaságban alapvetően minden könyvtár támogatása - az alapító által biztosított, általában csak a fenntartásra és nagyon kis mértékben a bővítésre szánt eszközök mellett - esetleges, nem kiszámítható, az intézmények pályáznak, de hogy a megjelölt pénzösszeget valóban megkapják-e, egyáltalán kapnak-e támogatást, ez mindig jóval később derül ki, éppen ezért sem én, de ezzel együtt gondolom a kollégiám sem, semmilyen formában nem tudunk előre tervezni. Így a munkánk, a programjaink megszervezése gyakran ad hoc jellegű. Amit a topolyai könyvtár a községtől kap, noha fontos juttatás, de nem elég az intézmény egész éves programjára, nem beszélve arról, hogy a könyvállomány gyarapítását eddig is egyéb pályázati pénzekkel tudtuk megvalósítani. Éppen ezért az, hogy az MNT ötven százalékban a könyvtár társalapítójává vált, mindenképpen jelentős változásokat eredményezhet. De hogy mit kapunk majd az MNT-től, erre nem lehet válaszolni, ez még a jövő titka, a szerződés aláírása, az alapítói jogok átvétele óta még nem sok idő telt el, de az biztos, hogy az ígéretekkel összefüggésben én elvárom, hogy mindennek majd kézzel fogható eredményei legyenek. A puding próbája az evés, bízom benne, hogy ebben a pudingban nem kell csalódnunk.

Bencsik Orsolya

Magyar Szó 2012.03.08-án