"Kit magyarrá tett értelem"

  • 2012. október 10.
  • Forrás: Hét Nap
  • 1497

A vajdasági központi ünnepség Eleméren, a Szent Ágoston-templomban gyászmisével kezdődött, amelyet msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános celebrált paptestvéreivel együtt.

A szertartáson jelen volt Kiss Nándor nagybecskereki református ésDolinszky Gábor evangélikus lelkész, akik a szentmise végén szóltak az egybegyűltekhez. A gyászmise után a szervezőbizottság nevében Tóthné dr. Glemba Klára, a nagybecskereki Petőfi MME elnök asszonya megkoszorúzta a templom homlokzatán levő emléktáblát, s ugyanitt elhelyezte a kegyelet virágait Kiss János őrnagy, Kiss Kornélia főhadnagy és Palczer Lajos ezredes, a budapesti Nemzetőrség képviselői is.
A templom előtti téren Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete Faludy Györgyöt idézve kezdte ünnepi köszöntőjét:

,,A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis —
vigasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.’’

— Hogy ki a magyar? Ezt a kérdést már sokan feltették, és ha sorra vesszük azokat, akik a délvidéki harcokban részt vettek, Schweidel József, Leiningen-Westerburg, Damjanich, Lázár Vilmos, Kiss Ernő, akkor illusztrálva látjuk Adynak — aki magyarul álmodott, magyarul gondolkodott és magyarul is lélegzett — a sorait: „Kitárul a felé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom.” Hozzátehette volna: és a bitófa. Ezeket az embereket a bitófa tette magyarrá. Sokan közülük nem is tudtak magyarul. És a magyar ügyben ők az egyetemes szabadság, a legszentebb eszmék, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit látták — emelte ki a nagykövet úr.

Ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is beszédet mondott.
— Emlékeznünk kell, de az emlékezés nem zárja ki a megbocsátást. Keresztény kötelességünk a megbocsátás. S van egy harmadik tanulsága is számomra az elmúlt 163 esztendőnek, amely a hibákra, a tévedésekre vonatkozik. Mert nem azért emlékezünk, nem azért tisztelgünk a vértanúk, a szabadságharc emléke előtt, hogy ne vegyük észre azokat a hibákat, amelyeket akkor persze nem volt könnyű észrevenni, de ma, ennyi év távlatából látni kell azokat is. Mit lehet esetleg hibaként felróni a szabadságharc vezetőinek? Legfeljebb azt, hogy nem törekedtek maximálisan, az utolsó lehetőséget is kihasználva arra, hogy másokkal is megértessék: ügyünk igaz. Nem törekedtek arra, hogy másokat is az ügyünk mellé állítsanak. Mert akármennyire nagy az összefogás, akármennyire nagy az áldozatkészség, akármennyire is jók a vitézek, segítség nélkül, szövetségesek nélkül nem lehet háborút nyerni. Én azt gondolom, ha ebből tanulnunk kell, látni kell azt, hogy sosem elég az az energia, amelyet arra fordítunk itt a Kárpát-medencében, hogy a velünk együtt élőket meggyőzzük: érdekeink nem ellentétesek, nem mindig ellentétesek — mondta a többi között az MNT elnöke.

A megemlékezés koszorúzással zárult. Kiss Ernő családi sírboltján, ahol a tábornok földi maradványa nyugszanak, az emlékezők elhelyezték a kegyelet virágait.

Kónya-Kovács Otilía