Dr. Csengeri: Céltudatos MNT

A Magyar Nemzeti Tanács első száz napjáról

Száz napja tevékenykedik a június végén megalakult Magyar Nemzeti Tanács. Ebből az alkalomból beszélgettünk dr. Csengeri Attilával, a testület tagjával, aki a Humentis - Vajdasági Magyarként Európába lista vezetője volt a választásokon.

- Hogyan értékelné a Magyar Nemzeti Tanács eddigi munkáját?

- Meglátásom szerint az MNT eddigi tevékenysége az önkormányzati szervek létrehozásában merült ki, a kampány során megfogalmazott feladatok többségének végráhajtása ezután kerül napirendre. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy az eddigi tevékenység arról tanúskodik: cselekvőképes, céltudatos MNT jött létre, amely képes lesz megoldást találni a legösszetettebb problémákra is.

Elégedett-e a Humentis listáján bejutottak eddigi tevékenységével?

- A Humentis listájáról bejutott képviselők szakmai szempontból eleget tudnak tenni minden kihívásnak. Eddig, sajnos még nem jutottak teljes egészében kifejezésre, az irántuk való bizalmatlanság leküzdéséhez ugyanis időre van szükség.
Azokat a képviselőket ugyanis, akik a VMSZ támogatásával kerültek a testületbe, nehezen tudjuk meggyőzni arról, hogy mi nem bomlasztani akarjuk az MNT-t, nem is belső viszályt, vagy megosztottságot kívánunk előidézni. Nem áll szándékunkban az sem, ahogyan a kampány során egyesek váltig hangoztatták, hogy a magyarok kisebbségi önkormányzatát belgrádi ellenőrzés alá vonjuk.
Határozott szándékunk, hogy tevékenyen részt vállaljuk mindazoknak a kérdéseknek a megoldásából, amelyek a vajdasági magyarságot érintik. Ehhez nem csak az akarat van meg bennünk, hanem a tudás és a tapasztalat is, emellett pedig, olyan kapcsolatrendszerrel rendelkezünk, amely szavatolja vállalkozásaink sikerét.

- Mennyire tudta a Humentis saját programját keresztülvinni?

- Közismert, hogy a sarkalatos kérdésekben nem volt lényeges különbség a választáson indulók programcéljai között. Ha különbségről, sajátosságról beszélünk, az mindenekelőtt a megvalósításra váró feladatok fontossági sorrendjének kialakításában tapasztalható. A Humentis elmondta véleményét mindazokról a kérdésekről, amelyek napirendre kerültek, úgy érzem: alkotó hozzájárulásunk, következetes kiállásunk az, amire az emberek felfigyeltek. Egyébként kevés idő telt el az MNT megalakításától és eddig még nem volt alkalmunk érdemében előterjeszteni olyan témaköröket, amelyek csak a Humentis programjában szerepelnek.

- Hamarosan elfogadják az oktatásfejlesztési stratégiát. A Humentisnek voltak-e javaslatai a stratégiával kapcsolatban, és azokat milyen arányban fogadták el?

- Az oktatási stratégia kiemelkedő helyen szerepelt programunkban. Mi – az általános fejlesztési elvek mellett - azért kardoskodunk, hogy az ifjú nemzedék tökéletesen sajátítsa el a környezet nyelvét, de tudjon idegen nyelvet, nyelveket is. Ellenkező esetben ugyanis a magyarság önmaga előtt csapja be az érvényesülés kapuját, élettere leszűkül, távlatai korlátok közé szorulnak. Ezeket az érveket elfogadták a többiek is, a hatékonyabb környezetnyelv- és idegen nyelvoktatás része lesz a stratégiának is.
Továbbá meggyőződésünk, hogy az oktatási intézmények ésszerűsítése, különösen a jelenlegi mostoha anyagi körülmények között, olyan lépés, amelyet – tetszik vagy sem – meg kell lépni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a kis létszámú magyar tagozatokat egy fajta automatizmus szerint mindenütt össze kell vonni vagy megszüntetni. Minden esetben olyan megoldást kell találni, amely az adott környezet számára elfogadható és célszerű – ebben is egyetértettünk MNT-s kollégáink nagy részével. Voltak viszont olyanok is, akik meg sem hallgatták érvelésünket.

- Vitathatatlan, hogy ambiciózusra sikeredett az oktatásfejlesztési stratéga. Mi erről a véleménye, lát-e reális esély a stratégiában megfogalmazott célok megvalósítására?

- Oktatásfejlesztési stratégiára szükség van és az sem baj, ha az erre vonatkozó elképzelések grandiózusak. Azt hiszem reális tervdokumentum került az asztalra, amelynek megvalósítása a ráfordítások mértékének függvényében alakul majd. Hiszem, hogy a kitűzött célok belátható időn belül megvalósulnak.

- A célok megvalósítása csak akkor lehetséges, ha mindenki ugyanazt a 'szekeret' tolja - ezt a Magyar Nemzeti tanács elnöke mondta a minap. Ön szerint ebben a pillanatban mekkora mértékű az együttműködés a vajdasági magyarok között?

- Én is azt szeretném, hogy a vajdasági magyarság szekerét közös erővel toljuk, mégpedig az EU és az egyetemes fejlődés irányába. Jelenleg ugyanis az önös érdekek dominálnak, tehát nincs „közös szekerünk” és ahogy a dolgok alakulni látszanak, nem is lesz egyhamar. Megosztott a nemzet, megosztott a politikum. A pártok nem politizálnak, hanem politikai mesterkedéssel igyekeznek érvényt és befolyást szerezni maguknak. Ilyen körülmények között érdemi együttműködés nem létezhet a magyar pártok között, de a magyar és a nem magyar politikai csoportosulások között sem. Névleges, színlelt koalíciók ugyan vannak, de a partnerek gyakran „a suba alatt” egymás ellen ágálnak.

- Voltak-e olyan dolgok, amire a nemzeti tanácsnak nagyobb figyelmet kellett volna szentelnie?

- Az egymásközti bizalom erősítésére. Tudatosítani kell, hogy a Vajdaságban nincsenek első és másodrangú magyarok és azok a nemzettársaink, akik velünk nem értenek egyet, másképpen gondolkodnak, nem okvetlenül ellenségeink és nem szabad kiközösíteni őket. Az MNT-nek ilyen irányban is hatnia kell, ha ténylegesen olyan szervezetté kíván válni, amely nem egy párt, egy politikai csoportosulás szószólója, hanem ennek a maroknyi vajdasági magyar embernek a képviseleti testülete, vagy ha úgy tetszik önkormányzata.

- Az elkövetkező időszakban mire számíthat a vajdasági magyarság? Rövidtávon érezhető változások történnek-e?

- Látványos eredmények nem lesznek, arra sem számíthatunk, hogy az ország máról holnapra kilábal a gazdasági válságból. A pénztelenség sajnos még sokáig jelen lesz és vele együtt azok a következmények, amelyek jól ismertek mindanyuinknak.
Én elsősorban orvos vagyok és nem politikus. Nem ígérhetek, nem állíthatok olyat, aminek nincs valós háttere, ezért ne vegyék zokon, ha megítéléseim a legjobb esetben is csak a mérsékelt derűlátás szintjén maradnak.
Nem vitás, hogy ennek az országnak világos európai távlatai vannak, aminek a vajdasági magyarság is haszonélvezője lesz. A csatlakozás folyamata azonban lassú, hiszen sok feltételnek kell eleget tenni. A feltételrendszer teljesítése viszont nem uniós kapric, hanem elsősorban az itt élő emberek érdekeit szolgálja, hiszen jogbiztonságot, gazdasági fejlődést, a mostaninál sokkal jobb megélhetést szavatol.
Ezekben, az átmeneti időkben a legjobb foglalatosság a tanulás, hiszen arra a világra, amely ezután következik, fel kell készülni. Egyebek között ehhez kell az MNT-nek feltételeket biztosítania, mégpedig rövidtávon, hogy az ifjú nemzedék hosszú távon is érvényesülni tudjon, szolgálhasson nemzetének, hazájának.

Tomek Viktor