Az ember csak a szülőföldjén lehet boldog

* A Magyar Nemzeti Tanács elmúlt négy évének teljesítménye vitathatatlan. Eddig a szerbiai magyarságnak sikerült a legtöbbet elérnie az önrendelkezés fokozatos kiépítésében — állítják sokan. Meggyőződésem: ha nem Korhecz Tamás vezeti az MNT-t, akkor a vajdasági magyarság sokkal kevesebbet ér el. Ön mégis úgy döntött, hogy nem vállal még egy mandátumot. Miért?

— Amikor 2010-ben elfogadtam az elnöki jelölést, négyéves mandátumban gondolkodtam. Eredetileg már 2010-ben vissza akartam vonulni a politikai élet élvonalából, de az MNT elnöki tisztsége egy olyan kihívás volt, amelyre nem tudtam nemet mondani. Meg akartam mutatni, hogy „ebben az ügyben” mit tudok tenni. Ez a válasz azonban nem teljes, hiszen ezen az elhatározásomon időközben akár változtathattam is volna. Hogy ez nem történt meg, annak nagyon sok oka van. Az elmúlt időszakban számos eredmény erősített meg és szította bennem a parazsat, a lelkesedést, de természetesen sok sérülés, csalódás is ért. Ezek — ha nem ráztak is meg nagyon — nyomot hagytak bennem. Hogy az elhatározásomon nem változtattam, annak az a fő oka, hogy a politikai életünkben nagyon sokszor éreztem magam magányosan, árván. A szülőföldemre, a közösség iránti elkötelezettségre, az itthoni érvényesülés lehetőségeire tekintve gyakran éreztem magam egyedül. Soha nem rejtettem véka alá: hiszek benne, hogy az ember csak a szülőföldjén lehet boldog, és hiszek benne, hogy ennek a magyar közösségnek van jövője. Én a négy gyermekem jövőjét itt képzelem el, és nem egyfajta áldozathozatal miatt, hanem hiszem, hogy itt tudják majd igazán jól érezni magukat a bőrükben. A saját jövőmet is itt képzelem el, nem kívánok elköltözni Palicsról. Ebben a szemléletemben nagyon sokszor éreztem egyedül magam. Rengeteg olyan ember van körülöttem, aki hangoztatja ezeket az elveket, nagyon sokszor felesküszik rájuk, de magatartásával folyamatosan cáfolja őket. Attól az embertől, aki a megmaradásról, a szülőföldön való érvényesülésről beszél, miközben a gyerekeit külföldre küldi, én nem tudok megerősítést kapni. Ebben a vonatkozásban ha másképpen alakultak volna a dolgok, akkor egészen biztosan könnyebben változtattam volna meg korábbi elhatározásomat.

* Biztosan feltette magában a kérdést: mi lesz a MNT-vel? Tart-e attól, hogy esetleg rossz kezekbe kerül mindaz, amit az elmúlt négy évben elértek?

— Az ember nem lehet biztos abban, amit nem maga csinál. Azt hiszem azonban, hogy ha az én távozásommal összeomlik az a rendszer, amelyet az elmúlt négy évben kiépítettünk, akkor az nagyon gyenge lábon állt. Ez azt jelentené, hogy nagyon rosszul dolgoztam, megérdemelném, hogy gyorsan elfelejtsenek, és a jövőben a közélet közelébe se engedjenek. Nem azzal a szándékkal építgettem, hogy magamnak állítsak szobrot. Úgy próbáltam megalkotni ezt a rendszert, hogy ha elkötelezett és hozzáértő emberek folytatják az irányítását, akkor tovább tudjon működni. Hiszek benne, hogy erre jó esély van, hiszen a Magyar Összefogás újból létrejött. Rengeteg olyan ember van benne, akivel vállvetve építettük fel a rendszert. Az ő személyük egyfajta garancia.

* Vannak-e olyan epizódjai az MNT-nek, amelyekre kevésbé büszke?

— Nemcsak Észak-Koreában és más diktatúrákban vannak rossz lépések, kudarcok, hanem mindenhol. Többször elmondtam már, hogy az ígéreteinket legalább nyolcvan százalékban megvalósítottuk, de beszéljünk a kudarcokról. Kiemelt stratégiai célunk volt, hogy megreformáljuk a szerb nyelv oktatását a magyar iskolákban. A tömbben a magyar diákok jobban megtanulnak angolul, németül, franciául, mint szerbül, vagyis nagyon rossz hatékonysággal oktatják a szerb nyelvet. Nagy energiát fordítottunk rá, hogy ezen változtassunk. Kudarcnak élem meg, hogy a VMSZ-szel együtt sem sikerült egyről a kettőre jutnunk. Az ígéretekkel ellentétben a háttérben nagy erőkkel, szándékosan megakadályozták, hogy új módon tanítsák a szerbet. A többi közt ezért kezdte el az MNT a szerb nyelvi felzárkóztató képzést.

Ebbe a sorba tartozik az Európa Kollégium ügye is. Nagyon fontos projektumnak tartom, és mindig kiálltam mellette. Az MNT rengeteg magyarországi támogatást fordított a kollégium építésére, ennek ellenére nem sikerült négy év alatt teljesen befejezni. Nem az MNT a beruházó, nem mi vagyunk a fő finanszírozók sem, ennek ellenére mi szurkoltunk a legjobban, hogy elkészüljön. Sajnos olyan mulasztások sorozata következett be, amelyeket nem tudtunk befolyásolni.

Az alkotmánybíróság döntését is kudarcnak élem meg. A bíróság az én jogfelfogásommal homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott. Természetesen vannak pozitív elemei is, például néhány alapkérdésben meg lett erősítve az alkotmányossága annak, hogy van közvetlenül választott országos kisebbségi önkormányzatunk. Ha azonban mérlegre teszem ezt az alkotmánybírósági ítéletet, akkor azt kell mondanom, hogy mégis megcsonkította az autonómiánkat.

A szabadkai magyar állami egyetem ügye is megfeneklett. Ezt is kudarcként élem meg. Nem kaptam meg azt a társadalmi, politikai támogatást, amely esélyt adott volna rá, hogy ezt a valóban ambiciózus tervet sikerre vigyük.

Számomra nagyon nehéz döntés volt a Magyar Szó főszerkesztőjének a menesztése is. Noha meggyőződésem, hogy az akkori főszerkesztőnek valóban sok mulasztása volt, nagyon szívesen elkerültem volna ezt az epizódot. Valamikor én is foglalkoztam újságírással, és a sajtószabadságot egy olyan fontos értéknek tartom, amelybe csak akkor szabad belenyúlni, ha minden más lehetőség elúszott.

* Ezek szerint elég rosszul állunk a sajtószabadság terén...

— Szerintem a vajdasági magyar médiában akkora a sajtószabadság, mint a szerbben. Az is nagy kérdés, hogy a világban mekkora a sajtószabadság. Dániában valószínűleg jóval nagyobb, mint nálunk, és az is valószínű, hogy Észak-Koreában sokkal kisebb. Egészen biztosan van még mit tenni ebben a vonatkozásban. Meg vagyok győződve róla, hogy független sajtó sehol nem létezik.

* Az ágazati stratégiákon kívül 2013-ban egy olyan ügyben is felvették a „küzdelmet”, amely sokáig tabutéma volt. Mennyire tartja eredményesnek a népességfogyás elleni intézkedéseket?

— Becsületbeli ügynek tartottam, hogy ezekben a kérdésekben az MNT cselekedjen. Egyéb esetekben a reális, megvalósítható eredmények motiváltak. Láttam, hogyan juthatunk el A pontból B-be, és milyen eszközökkel tudjuk ezt elérni. A népesedési gondok és az elvándorlás esetében azonban ez korántsem volt így. Ha az ember egy közösséget vezet, nem nézhet a tükörbe, ha ezt a kérdést a szőnyeg alá söpri, ha hazudik, ha nem mond igazat. Ki kell mondani az igazságot. A közösségünk azért fogy, mert nem születnek gyermekek, a gyermekvállalás pedig nem pénz kérdése. Ezek olyan taburomboló gondolatok, amelyek dogmákat feszegetnek. Egyszerűen nem igaz, hogy a demográfiai helyzet azért ilyen, mert nagy a munkanélküliség, mert nincsenek magas fizetések. Nekünk világos programokat kellett készítenünk arról, hogy hogyan kívánunk ezen a helyzeten változtatni. Ezeknek az akcióterveknek a hatásfokával kapcsolatban nem voltak illúzióink. Nem hittük, hogy azoknak a pároknak, amelyeknek most nincs gyermekük, kisvártatva három lesz. Ennek ellenére úgy gondolom, az erőfeszítéseink eredménye máris mérhető. A tabudöntögetéssel és a dolgok kimondásával csökkent az önbecsapás mértéke. Másrészt megerősítést kaptak azok az emberek, akik — nagyon erős kommunikációs ellenszélben — eleve családban, házasságban, gyermekvállalásban gondolkodtak,. Abban is biztos vagyok, hogy vannak magyar gyerekek, akik azért születtek vagy fogantak meg az elmúlt egy év során, mert az MNT ezt a programot elindította. Még az elején elmondtam, hogy ha az akciótervnek köszönhetően csak egy gyermek fog születni, akkor máris megérte.

* Az új összetételű MNT-nek is annyi munkára lesz szüksége a programok életben tartásához, folytatásához, mint a mostaninak?

— Pénz, paripa, fegyver szükséges ahhoz, hogy azt, amit elértünk, sikeresen folyatni tudjuk. Azt gondolom, hogy ha ezt a kérdést elhanyagolnák, akkor a hajtások szépen lassan elhervadnának. A programok életben tartásához szükség van a VMSZ-re, valamint a magyarországi nemzeti politikai erők folyamatos támogatására. A pénzek elapadása leépüléssel járna. Ám mindez nemcsak pénz, hanem szakpolitika kérdése is. Nekem az volt a filozófiám, hogy a jó elképzelések nagyon fontosak, de talán ennél is fontosabb, hogy meglegyenek azok a humánerőforrásaink, akik képesek a programokat ellenőrizhetően működtetni. Az emberek, akik az MNT hivatalában eddig a fő szerepet töltötték be — Várkonyi Zsolt, Lovas Ildikó, Beretka Katinka, Joó Horti Lívia — most szerepelnek a Magyar Összefogás listán. Hajnal Jenő mint MNT-s intézményvezető az elmúlt időszakban több szempontból is közvetlen szereplője volt a végrehajtási mechanizmusoknak. Számomra ez garancia arra, hogy az építkezés folytatódni fog.

Az új összetételű MNT akkor cselekszik igazán hatékonyan, ha azzal kezdi a munkát, hogy mérleget von. A stratégiákat le kell porolni, elemezni kell őket, újra kell hangolni a hangszert. Térségünkben a forradalmárok nagyon sok kárt okoztak a múltban. A forradalmakra jellemző, hogy mindent elvetnek, ami addig volt, a földig rombolják, és egy teljesen új világot építenek fel. Meg vagyok győződve róla, hogy azok az emberek, akik a Magyar Összefogás listáján rajta vannak, nem kívánnak forradalmárok lenni, és valóban tárgyilagosan állnak hozzá az újrahangoláshoz.

* Mi lesz a legfontosabb feladata az új összetételű MNT-nek?

— Világvége-hangulatban egy intézmény legfeljebb a lámpaoltást szervezheti meg. Aki perspektívában gondolkodik, annak változtatnia kell azon a képen, hogy itthon nincs jövő. Az új összetételű MNT-nek az egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy ezt megteszi, s ennek az a leghatékonyabb módja, ha a nagyszámú ösztöndíjasunkat — jövőre csaknem 2000 pártfogoltunk lesz —, az új, feltörekvő értelmiségi réteget helyzetbe hozza. Azt gondolom, ennek egy olyan megtartó ereje lenne, amely megváltoztatná a közhangulatot. Az igazi kihívás az, hogy vajon le tudjuk-e cserélni a mostani „hangadó” réteget. A szülőföld lebecsüléséért, a gyökerek elvágásának szándékáért a mostani vezető középréteg, a középosztály a felelős. Ők befolyásolják a közgondolkodást, és az ő helyükbe kellene hozni a mostani, másképp gondolkodó réteget. Ez egy hihetetlenül nehéz feladat lesz, és csak akkor sikerülhet, ha a közösség erre rengeteg energiát fog fordítani.

Sorsunk és jövőnk a saját kezünkben van, és hogy itt, Vajdaságban lesz-e egy életképes magyar közösség, az csakis tőlünk függ.

* A Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztsége után vállal-e más közéleti szerepet?

— Amikor azt mondtam, hogy politikai nyugdíjba vonulok, ezt nagyon komolyan gondoltam. A szülőföld iránti elkötelezettségem azonban semmiben sem változik, nem szűnik meg. Ez valami olyasmi, amit a szüleimtől kaptam megőrzésre, és kötelességemnek érzem, hogy épségben átadjam a gyermekeimnek. A közéletből, a politikából most kivonulok, egy megfontolt ember viszont, főleg negyvenhat évesen, nem mond olyat, hogy „soha többé".

Tomek Viktor