Stratégiai tervezés a nemzetpolitikában

A 2011-es esztendő a Magyar Nemzeti Tanács esetében a stratégiák jegyében telt el. A mögöttünk hagyott esztendőben gőzerővel folyt a tavaly októberben elfogadott oktatásfejlesztési stratégia programjainak gyakorlati megvalósítása, ugyanakkor készült, majd megszületett a középtávú médiastratégia, a kulturális stratégia és a magyar nyelvhasználati stratégia is. Lépten-nyomon stratégiákkal foglalkoztunk, stratégiákat, stratégiai célokat, programokat emlegettünk, vitattunk meg, anélkül, hogy a szélesebb közvélemény tisztában lenne a stratégiai tervek és tervezés lényegével, jelentőségével, tartalmával, potenciáljával. Sokak a mai napig is csupán felemás információkkal rendelkeznek arról „mi fán terem a stratégia”, mitől fontos és nélkülözhetetlen a megfelelő stratégiai tervezés.

A STRATÉGIAI TERVEZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Tömören és leegyszerűsítve a stratégiai tervezés a hatékony és sikeres kormányzás egyik alappillére, olyan eszköz, amelynek segítségével formálható a társadalmi valóság, érvényesíthető a közérdek, általánosan elfogadott értékekhez, célokhoz kerülhetünk közelebb. Igaz ugyan, hogy a stratégiai tervezés csupán „egyik alappillére” mindezeknek, de nélkülözhetetlen alappillére. A stratégiai tervezés mellett, a sikeres kormányzáshoz elengedhetetlenül szükséges a megfelelő igazgatási kapacitás, jelesül a szakmailag felkészült, jól szervezett, felszerelt, megfizetett és potens hivatalnoki apparátus. Mindez érvényes a közhatalom minden szintjére, az országot vezető kormánytól kezdve, a helyi önkormányzatokon keresztül, a magyar országos önkormányzatunkig a Magyar Nemzeti Tanácsig. Minden fejlesztési stratégia, alapvetően négy részből, fejezetből áll:

– a kiválasztott területen uralkodó helyzet tárgyilagos, alapos, tényszerű feltárásából, ismertetéséből és feltérképezéséből,

– a vízióból, azaz azoknak a stratégiai céloknak a megfogalmazásából, amelyeket a stratégia ambicionál, jelesül a stratégiával elérendő kívánatos változás, jövőbeni állapot leírása, megfogalmazása,

– a stratégiai célok megvalósítását eredményező konkrét programok – intézkedések meghatározása,

– a végrehajtási mechanizmus kidolgozása: a határidők pontosítása, a felelősök nevesítése, az ellenőrző szervek, mechanizmusok definiálása.

Első olvasatra a stratégiai tervezés nem nagy ördöngösség, léteznek elsajátítható formák, szerkezetek, minták, ezeket megtöltve kész is a stratégia! Csakhogy ez korántsem ilyen egyszerű, hiszen a fejlődéshez és fejlesztéshez nem pusztán „stratégiára” van szükség, hanem használható, alkalmazható, működőképes, végrehajtható stratégiára van szükség! Olyan dokumentumra, amely pontos helyzetfelmérésen alapszik, amelynek „víziója” egyszerre van beszélő viszonyban a valósággal, ugyanakkor lényegre törő és ambiciózus, olyan dokumentumra van szükség, amelyben a vízió megvalósítását szolgáló programok és intézkedések, ok-okozati összefüggésben vannak a stratégiai célokkal. Végezetül olyan dokumentumra van szükség, amely jól méri fel a stratégiát elfogadó szervezet kapacitásait, lehetőségeit, amely tisztában van azzal „meddig ér az a bizonyos takaró”! Egy szó mint száz, a stratégiai tervezés minden, csak nem egyszerű és rutin jellegű feladat.

A STRATÉGIAI TERVEZÉS ÉS A VAJDASÁGI MAGYAR NEMZETPOLITIKA

Több mint tíz év kormányzati tapasztalattal a hátam mögött, jól kiismertem az államszervezetet, a közigazgatást, a hatóságok, szervek és szervezetek működését. Ennek a tapasztalatnak a birtokában ismertem fel a stratégiai tervezés jelentőségét és potenciális hasznosságát, lehetőségeit. Már a 2010-es választási kampány során is számtalanszor elmondtam, ha a Magyar Összefogás általam vezetett listája győz, akkor a stratégiai tervezés, a fejlesztési stratégiák elkészítése és végrehajtása prioritást élvez majd munkánkban. Már akkor meg voltam róla győződve, hogy a szakmai alapú, fejlesztési stratégiák megszületése kitapintható haladást, eredményeket hozhat a nemzetpolitikánkban, a vajdasági magyar közösség önazonosságának megőrzése, egyenrangúságunk megteremtése vonatkozásában. Hittem benne, hogy a stratégiai alapú szakpolitizálás, új minőséget jelent az MNT munkájában, a közösségi politizálásunkban, hogy a stratégiák segítségével mérhető eredményeket tudunk megvalósítani a rendelkezésre álló eszközrendszerrel. Voltaképpen, a stratégiák megteremtik annak a lehetőségét, hogy a rendelkezésre álló erőforrásainkat hatékonyabban mozgósítsuk, hogy kevesebb legyen az üresjárat, az egymást kioltó kezdeményezés, a meddő erőlködés. A stratégiák lehetővé teszik, hogy az adott területen mindenki (vagy majdnem mindenki) a közösen meghatározott irányba és módon tolja előre azt a bizonyos „közös nemzeti szekerünket”, hogy az országos önkormányzatunk közösen cselekedjen egyetlen parlamenti pártunkkal, az anyaországunk intézményeivel, a vajdasági magyar intézményrendszerrel, civil szervezeteinkkel, egyleteinkkel.

Nem birtoklom a bölcsesség kövét, nem vagyok látnok sem, ezért azt nem állíthatom, hogy stratégiáink hibátlanok, vagy akár csak jók lennének, hogy a tervezett programjaink és intézkedéseink hatékonyak, és megfelelő választ jelentenek a közösségünk előtt tornyosuló problémákra és nehézségekre, hogy megvan a kapacitásunk a kitűzött célok megvalósításához. Ez azonban idővel kérlelhetetlenül és számon kérhetően ki fog derülni. Bizony ez képezi a stratégiai tervezés legnagyobb kockázatát is, hiszen ettől kezdve munkánkat transzparens módon, mérni és értékelni lehet. Szerencsére ebben a tekintetben már nem csupán találgatni lehet, hiszen oktatásfejlesztési stratégiánk gyakorlati megvalósításán már több mint egy éve dolgozik az MNT végrehajtó szerve, a Közigazgatási Hivatal. Összevethető a vízió és annak gyakorlati megvalósulása. Az eredményt pedig nem kell szégyellnünk. Alig egy év tervszerű, szakpolitikai erőfeszítéseinek köszönve, jelentősen növeltük az anyanyelvű oktatást választó elsős magyar általános iskolások számát, az érettségit nyújtó középiskolákba induló, magyarul tanuló diákok számát és arányát, az itthon állami költségvetésre egyetemre induló hallgatók számát és arányát stb. Egyszóval, egy év alatt sikerült megerősíteni a tanulás, a képzettség és az anyanyelvű oktatás presztízsét közösségünkön belül.

A tapasztalatok birtokában, abban is reménykedhetünk, hogy a stratégiai cselekvés ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy mi itt a Vajdaságban leküzdjük a magyar politizálást, politikai gondolkodást és cselekvést oly erősen mételyező és bénító szembenállást, a nagy megmondók és a kishitű gyakorlatias politikusok között, vagy ahogyan Bibó István fogalmazott, a túlfeszült lényeglátók és a hamis realisták között. Hiszem és vallom, hogy a stratégiai tervezésen alapuló nemzetpolitika hidat verhet a két szemben álló politikai gondolkodás és cselekvés között!