Más nem végzi el helyettünk

    ,,A Magyar Nemzeti Tanács oktatásfejlesztési stratégiájának az elfogadása után most jutottunk el oda, hogy a stratégiában foglaltak lebontásaként döntéseket fogalmazzunk meg és hozzunk meg. Elérkeztünk oda, hogy meg is valósítsuk, amit az MNT-választáson a Magyar Összefogás listájának választási csapata megígért. Az elfogadott oktatásfejlesztési stratégia célkitűzéseinek a megvalósítása ugyanis az MNT hiteleségi vizsgája'' - mondta Pásztor István, a VMSZ elnöke március 19-én Szabadkán, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban megtartott összejövetelen. Azon a megbeszélésen, amely a maga nemében egyedülálló. Ez volt az első olyan találkozó, amelyen együtt ültek össze a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségének és tanácsának tagjai, a párt köztársasági képviselői, a VMSZ tartományi képviselői és tisztségviselői, a párt községi szervezeteinek elnökei a Magyar Nemzeti Tanáccsal: az MNT Közigazgatási Hivatalának szakembereivel, a vajdasági magyar kisparlament bizottságainak a tagjaival. Hogy ugyanabban a témában, az oktatásfejlesztésben, megbeszéljék a közös feladatokat. Az oktatásfejlesztési stratégiával kapcsolatos jelentős szakmai munka után ugyanis olyan feladatokat kell magvalósítani, amelyekhez a VMSZ-nek van infrastruktúrája, emberállománya és helyszínismerete. A feladatok vállalásában és azok mikéntjében kellett ezen a szombaton közös megállapodásra jutni.
    Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke elmondta: az MNT az elmúlt hónapokban az oktatásfejlesztési stratégia terén maximális szakmai munkát végzett, melyet valóban lehetetlen sikerre vinni a vajdasági magyar politikum, a szakma, az MNT és a vajdasági magyar civil szféra tökéletesen összehangolt munkája nélkül. ,,Csakis így tudjuk megvalósítani azt, amit az elmúlt 90 évben nem tudtunk visszafordítani. Óriási vállalásunk, az oktatási stratégia megvalósítása az alkalom rá, aminek ebben az évben, ezekben a napokban van égető aktualitása.'' Szimbólumként értelmezte annak tényét, hogy a rendhagyó összejövetelre abban a Kosztolányi gimnáziumban került sor, amelyre sokan és sokáig azt mondták, hogy ,,magyar gimnázium soha nem lesz Szabadkán''. Szabadkán, 55 év után 2003-ban mégis megnyitotta kapuját az a magyar gimnázium, amelynek működését az állam finanszírozza. ,,Akkor nyílt meg az intézmény, amikor tökéletes volt az összhang a VMSZ tartományi, a VMSZ városi tisztségviselői, az MNT és az oktatási szakemberek között. Most is biztosan így lesz. Ebből a példából kell erőt merítenünk, hogy nincs lehetetlen. Lehetetlen akkor van, ha nem tudunk szót érteni, vagy azért szurkolunk, hogy ne sikerüljön. Kívánom, hogy a nincs lehetetlen hitében megerősödve menjünk innen haza'' - mondta dr. Korhecz.
    A több mint ötórás megbeszélésnek négy témája: a beiskolázási program; az anyanyelvápolás helyzete és a kiterjesztését célzó feladatok; a vajdasági magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű oktatási intézmények meghatározása; az MNT felsőoktatási ösztöndíjprogramjával kapcsolatos feladatok. A beiskolázási program kapcsán Joó Horti Lívia, az MNT közoktatási bizottságának elnöke tartott beszámolót. Elhangzott: a 2010/11-es tanévben a Vajdaságban 2030 elsős diák iratkozott magyar tagozatra, 447 elsőst viszont szerb tagozatra adtak a szülők - 128 esetben nem is volt más választásuk. A 2011/12-es tanévtől, tehát ősztől ,,1827 olyan gyerekünk van, aki biztosan magyar tagozaton kerül beiskolázásra'', de vagy 500-ra tehető azoknak a gyerekeknek a száma a szórványban, akiket nem magyar tagozatra iratnak. Ezzel kapcsolatban öt pontból álló feladatcsomagot fogadtak el a megbeszélésen. 1. Az őszre iskolába induló, a 2004. március 1-je és 2005. február 28-a között született magyar származású gyermekek adatainak a felkutatása - 2011. április 15-éig. 2. A beiskolázási kampányanyag elkészítése és a terepre való kiküldése az MNT hivatalából - április 15-éig. 3. A szülők személyes megkeresése - a magyar közoktatás előnyeinek a megismerése céljából. 4. A beiskolázási támogatás formájának az egyeztetése községenként, városonként, és az igényelt támogatási forma (tanszercsomag, torna-, illetve zenecsomag vagy iskolai uzsonna) visszajelzése az MNT hivatalának április 15-éig. 5. Az ingyenesség és a háztól házig szállítás elve alapján működő iskolabusz-szükségletek feltérképezése és ennek jelentése június 10-ei határidővel. Pásztor István szerint nekünk még soha ilyen összefogott, célirányos, határozott és ennyire kidolgozott elképzelésünk még nem volt. Nemcsak nekünk, vajdasági magyaroknak, de a Kárpát-medencében más magyar közösségeknek sem. Ez a terv megfogalmazza, hogy mit lehet elérni az 1827-es létszám fölött, és feladatokat adott: a mi dolgunk felkutatni, megszólítani azokat a szülőket, akiknek őszre indul iskolába a gyerekük. S végigcsinálni ugyanezt jövőre, meg a rákövetkező évben, mert ,,nemzetpolitikát csinálunk'', s ez annak a része. Dr. Korhecz Tamás szerint a terv - 20% alá szorítani a nem anyanyelvükön tanuló magyar általános iskolás gyerekek számát - akkor nem sikerülhet, ha nem térképezzük fel a helyzetet, az egész terepet. Név, lakcím, lakóhely szerint azt az 500 gyereket a szórványban, aki nincs benne az 1827-ben. ,,Nehogy azt higgyük, hogy ezt majd valaki más megcsinálja helyettünk. Igen, a tűt kell megtalálni a szalmakazalban, de ha megvannak a szülők, be kell kopogni hozzájuk, s elmondani, mit jelent, miért fontos anyanyelven tanulni.''
    Az anyanyelvápolás tantárgya kapcsán dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkár adott helyzetképet. Az észrevételek, megjegyzések után a megbeszélésen szintén öt pontba foglalt konkrét feladatsort fogadtak el. A kiemelt jelentőségű oktatási intézmények meghatározása kérdésében - szintén Joó Horti Lívia ismertette a mércéket és a javaslatot - a terepen kell egyeztetni és megállapodásra jutni, még a testületi döntés előtt. Az anyagi vonzatában és célkitűzéseiben is a legnagyobb horderejű témában, az MNT felsőoktatási ösztöndíjprogramjában eddig teljesítettekről dr. Lengyel László, a Közigazgatási Hivatal felsőoktatással megbízott tanácsosa tartott beszámolót. Ezzel lapunk következő számában részletesen foglalkozunk. Foglalkozunk, hiszen az ösztöndíjprogram valójában kisközösségi életpályamodell. Eddig példa nélküli lehetőség a most 18 éves fiataljaink, az aranygeneráció életében.