Alkotmánybírósági jogfosztás

A nemzeti tanácsok és anyaországaik együttműködési lehetőségeit is korlátozták, csak az nem egyértelmű, hogy milyen mértékben

A Szerbiai Alkotmánybíróság a közelmúltban alkotmányellenesnek nyilvánította a nemzeti tanácsokról szóló törvény több rendelkezését. A jogszabály két szakaszát teljes egészében, további nyolc szakaszt pedig részben helyeztek hatályon kívül. Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elismerte, hogy az alkotmánybíróság döntése csalódottságot okozott, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy Szerbiában túlságosan gyakran érvényesül az egy lépést előre, egy lépést hátra elv, ugyanakkor nem véli úgy, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény végzetes döfést kapott volna. A magyar külügy sem hagyta szó nélkül a döntést, amellyel a szerbiai nemzeti kisebbségek szerzett jogainak elért szintjét is csorbították.

A jogszabály 23. szakasza az egyik, amelyet a talárosok teljes egészében hatályon kívül helyeztek. Ez arról rendelkezett, hogy amennyiben a nemzeti tanácsok hatáskörébe tartozó illetékes szervek megkerülték a nemzeti tanácsok javaslattételi vagy véleményezési jogát, akkor így meghozott jogi aktusaik – példának okáért kinevezés vagy leváltás –, törvényellenesnek, illetve semmisnek minősültek. Az előírás hatályon kívül helyezése nem azt jelenti, hogy a nemzeti tanácsok a jövőben nem élhetnek vétójoggal. Azok továbbra is érvényesíthetik törvényben garantált jogaikat, csupán a semmiség szankciója szűnik meg, különböző jogorvoslati lehetőségekkel, mondjuk fellebbezéssel vagy közigazgatási perrel továbbra is élhetnek.

A 24-es szakaszt szintén teljes egészében hatályon kívül helyezték. Emiatt az állami szervek a jövőben nem lesznek kötelesek a nemzeti tanácsok kezdeményezésére oktatási, kulturális és tájékoztatási intézmények alapítói, társalapítói jogait átruházni a nemzeti tanácsokra. Az alapítói jogok átruházása megállapodás alapon működik majd: ha az állam nyitott erre, akkor megteszi, ha viszont nem, akkor elutasítja a nemzeti tanács kérését. Egy kötelezettség most opcióvá minősült át. A gyakorlatban ez egyébként eddig is így volt. Az MNT már több évvel ezelőtt kezdeményezte az illetékeseknél bizonyos intézmények alapítói jogainak az átvételét, az átruházás azonban a kötelezettségre történő folyamatos emlékeztetés ellenére sem történt meg, vagyis az alkotmánybíróság egy kikényszeríthetetlen törvényes kényszert szüntetett meg.

A törvény 10. szakaszának 6., 12. és 15. pontját részben nyilvánították semmisnek. Így a nemzeti tanácsok a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén továbbra is alapíthatnak intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat, ugyanakkor azokon az egyéb területeken, amelyek a nemzeti kisebbség identitásának megőrzése szempontjából jelentősek, nem alapíthatnak ilyen intézményeket.

Abban az esetben, ha megsértették valamelyik nemzeti kisebbség alkotmányban és törvényben szavatolt jogait és szabadságjogait, a nemzeti tanácsok a jövőben kizárólag a köztársasági, a tartományi és a helyi ombudsmanok, valamint egyéb illetékes szervek előtt indíthatnak eljárást, az alkotmánybíróság előtt azonban nem. A 10. szakasz 15. pontjának hatályon kívül helyezése miatt a nemzeti tanácsok a jövőben nem dönthetnek azokról a kérdésekről, amelyeket törvénnyel, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzatok aktusával ruháztak rájuk.

A következő érintett szakasz, a 12-es, az intézmények irányításában való részvételről szól. Mivel hatályon kívül helyezték az 1. bekezdés 2. pontját, a nemzeti tanácsok az elkövetkezendőkben azokban az oktatási intézményekben javasolhatnak jelölteket az igazgatóbizottságok, illetve az iskolaszékek tagjainak személyére, amelyekben a tagozatok többségében a nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás. Ezzel kizárták azokat az intézményeket, amelyekről a nemzeti tanácsok megállapították, hogy kiemelt jelentőségűek a nemzeti kisebbség számára. Az 5. pont hatályon kívül helyezésével a nemzeti tanácsok a nemzeti tanácsokról szóló törvényre hivatkozva többé nem adhatják előzetes jóváhagyásukat az oktatási intézmények igazgatóinak megválasztásához. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az oktatási rendszer alapjairól szóló törvény, amelyet 2011-ben hangoltak össze a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, továbbra is hatályban van, és ennek 60. szakasza értelmében a nemzeti tanácsok továbbra is gyakorolhatják előbb említett jogosítványaikat.

A nemzeti tanácsok azokban az önkormányzatokban is javaslatot tehetnek és véleményezhetnek a diák- és egyetemista-jóléti intézmények irányító szerveinek tekintetében, ahol az adott nemzeti közösség nyelve nincsen hivatalos használatban, de a nemzeti kisebbség tagjai a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az összlakosságnak több mint az 1 százalékát képezik. Az alkotmánybíróság ezt a lehetőséget szintén megvonta a tanácsoktól, de mivel a középiskolai tanulók és felsőoktatási hallgatók jóléti ellátásáról szóló törvény erre a területre is kitér, a nemzeti tanácsok egyelőre még élhetnek véleményezési és javaslattételi jogukkal.

Az alkotmánybírósági döntés értelmében a nemzeti tanácsok ezentúl csak a köztársasági alapítású felsőoktatási intézményekben nyilváníthatnak véleményt az intézmény irányítási és igazgatási szervébe javasolt jelöltekről, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok alapította intézményekben elveszítették ezen jogukat. Ennek a döntésnek a szempontjából lényeges, hogy az alkotmánybíróság abból indult ki: Szerbiában minden felsőoktatási intézmény alapítója a köztársaság. Bár az omnibusz-törvénnyel bizonyos felsőoktatási intézmények alapítói jogait átruházták a Vajdaság Autonóm Tartományra, az alkotmánybíróság értelmezése szerint ezek esetében továbbra is a köztársaság az alapító, a tartomány pedig az alapítói jogokat gyakorolja. Vagyis a magyarság szempontjából fontos felsőoktatási intézmények esetében a Magyar Nemzeti Tanács nem veszítette el hatáskörét.

A 15. szakasz 7. pontjának hatályon kívül helyezése miatt a nemzeti tanácsok a továbbiakban nem nyilváníthatnának véleményt a középiskolába iratkozó tanulók számának meghatározása során, továbbá a szakmai felkészítésben, átképzésben, továbbképzésben és szakosításban részesülő tanulók számának jóváhagyása során sem, de amíg nem módosítják a középiskolai oktatásról szóló törvényt, addig továbbra is élhetnek ezen jogukkal.

Az valóban érvágás, hogy a 19. szakasz második bekezdésének hatályon kívül helyezése miatt a nemzeti tanácsok a továbbiakban nem vehetik át a teljes egészében vagy a túlnyomórészt az adott kisebbség nyelvén tájékoztató köztársasági, tartományi vagy önkormányzati alapítású tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények alapítói vagy társalapítói jogait. A magyarság vonatkozásában ez elsősorban a Szabadkai Rádiót érinti. Az MNT immár egy éve kezdeményezte a társalapítói jogok átvételét, de mivel a folyamat eddig nem zárult le, a Szabadkai Rádió most már nem kerülhet az MNT hatáskörébe. További médiumok átvétele tehát nem lehetséges, újakat azonban minden további nélkül alapíthatnak a nemzeti tanácsok, a korábban átvett médiumokat nem érinti az alkotmánybíróság döntése.

A 20. szakasz több pontjának megsemmisítésével a nemzeti tanácsokat kizárták a köztársasági és tartományi közszolgálati adókból, hiszen többé nem nyilváníthatnak véleményt a Szerbiai és a Vajdasági Műsorszórási Intézmények igazgató bizottságai és műsortanácsai tagjainak és vezérigazgatóinak a kinevezése során. Emellett többé nem határozhatják meg a közszolgálati intézményekben a kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőinek a megválasztására vonatkozó mércéket, és nem állíthatnak jelöltet a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül.

A nemzeti tanácsok a köztársasági parlamenthez, a szerb kormányhoz és más állami szervekhez sem nyújthatnak be többé javaslatokat, véleményeket, kezdeményezéseket a hatáskörükbe tartozó kérdésekkel kapcsolatban, csupán az úgynevezett különszervezeteket kereshetik fel ebből a célból.

A jogszabály 26. szakasza első bekezdésének értelmében a nemzeti tanácsok az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveihez is javaslatokat, kezdeményezéseket és véleményeket nyújthattak be a nemzeti kisebbségek helyzetére és sajátosságainak megőrzésére vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban. Ez a rendelkezés hatályban marad, ugyanakkor alkotmányellenesnek nyilvánították a következő három bekezdést, és emiatt a tartomány, valamint az önkormányzatok szervei többé nem lesznek kötelesek megvitatni a nemzeti tanácsok indítványait, és a megfelelő intézkedéseket sem lesznek kötelesek megtenni ezek mentén.

A 27. szakasz kimondja, hogy a nemzeti tanácsok együttműködhetnek nemzetközi és regionális szervezetekkel, anyaországaik állami szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel, valamint más államok nemzeti kisebbségeinek nemzeti tanácsaival. Ebből a sorból hatályon kívül helyezték az anyaországok állami szerveit, az egyéb szervezetekkel és intézményekkel való együttműködés lehetőségeit pedig az alkotmánybírósági döntés indoklásában fogják részletezni, ezt azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke hétfői rendkívüli sajtótájékoztatóján az újságírói kérdésre, hogy az alkotmánybíróság lefejezte-e a perszonális autonómiát, egy hasonlattal élt válaszában: „Míg Vajdaság autonómiája majdhogynem halálos döfést kapott az alkotmánybíróságtól, addig a perszonális autonómia egy pofont kapott. Az ember egy pofon után megrázza, leporolja magát, és folytatja munkáját. Nyolc napon belül gyógyuló sebről van szó.” A másik újságírói kérdésre válaszolva Korhecz nyomatékosította, hogy az alkotmánybíróság döntése ellen nincsen apelláta.

A Szerbiai Alkotmánybíróság döntésére nagyon gyorsan megérkeztek a magyar kormány reakciói is. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint egy olyan problémáról van szó, amelyet mielőbb meg kell oldani. A parlamenti államtitkár különösen sérelmesnek nevezte azt, hogy a szerb alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősíti a nemzeti tanács és az anyaország kapcsolatát. „Fontosnak tartjuk, hogy a szerb politika találja meg a módját, hogy ezeket a megnyirbált jogokat adott esetben törvénymódosítással helyreállítsák” – fogalmazott Németh, végül pedig hozzátette: az elvett jogok visszaállításának kiharcolására tökéletes tér lesz Szerbia európai integrációs folyamata.

Ami a törvénymódosítás témáját illeti, a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási javaslata már tavaly december közepén parlamenti eljárásba került. Most az a kérdés is felmerült, hogy az alkotmánybíróság döntése miatt vajon visszavonják-e a beterjesztett javaslatot. Gordana Stamenić, az igazságügyi és államigazgatási minisztérium államtitkára ehhez kapcsolódóan a napokban kifejtette, hogy ezt nem lenne célszerű megtenni, mivel a módosításban javasolt megoldások a választási eljárásra és a tanácsok megalakítására vonatkoznak, az alkotmánybíróság döntésével érintett témakörök nem kerültek módosításra. Azok a módosítások, amelyeket az alkotmánybíróság döntése miatt kell megejteni, egy későbbi időpontig is várhatnak, mondta az államtitkár.

Pesevszki Evelyn