Az óvodánál kell kezdeni

Várady József: Gondolkozzunk el egy nagybecskereki magyar magánóvoda beindításán!

Nagybecskereken a kilencvenes évek elején végrehajtott „ésszerűsítés” nyomán már csak a Sonja Marinković Általános Iskolában – az egykori Messingerben – folyik magyar tannyelvű oktatás. Ugyancsak egyetlen magyar óvodai csoport (egyben bölcsőde is) maradt a városban. Kevés a gyerek, a mintegy 4,5 ezer magyar pedig széttagolva, a város peremi részein él. A nagy távolság miatt sok szülő a legközelebbi szerb iskolába íratja gyermekét. Az elmúlt években átlagban tíz gyerekkel indult a magyar első osztály, időnként ennyien sincsenek. A tartományi oktatási titkárság jóváhagyásával eddig még megnyílhatott az egyetlen magyar osztály. Jórészt a két egyházi kollégiumnak köszönve, meg azért, mert délebbre már nincs magyar középfokú oktatás, a város három-négy középiskolájában megmaradtak a magyar osztályok.

Nagybecskerek azonban csak akkor maradhat meg a bánáti magyarság oktatási központja, ha sikerül megőrizni a magyar alapfokú oktatást. Ezt az óvodától kell kezdeni. Mert, ha a gyerek nem magyar óvodába kerül, akkor nagy a veszélye annak, hogy később nem íratják magyar iskolába. Nem véletlen az anyaország kormányának azon döntése, amellyel a 2012-es évet a külhoni magyar óvodák évévé nyilvánította. A témával kapcsolatban Várady Józseffel, a Nagybecskereki Módszertani Központ elnökével beszélgettünk.

– Óvoda nélkül nincs általános iskola, és általános iskola nélkül pedig nincs középiskola, és akkor megkérdőjeleződik a magyar ösztöndíjjal való továbbtanulásnak is a létjogosultsága. Pillanatnyilag a város területén működő egyedüli magyar óvodai csoportba négy olyan gyerek jár, aki a Sonja Marinković Általános Iskolába iratkozna, ami elgondolkodtatóan kevés. Ugyanakkor tudomásom van arról, hogy a szerb óvodákba pillanatnyilag is 17-18 magyar gyerek jár. Reméljük, hogy a Magyar Nemzeti Tanács Tanuljunk magyarul címszó alatti akciójának köszönve mégis nagyobb lesz a magyar elsősök száma.

A gyerekek száma egyre csökken, közben Nagybecskereken négy-öt magánóvoda is van.

– Két éven belül beindul (azt hiszem 2014-re jelezték) a fejkvótás – gyermeklétszám szerinti – finanszírozási rendszer. Azok a magyar szülők, akik pillanatnyilag is magyar óvodába járatják a gyerekeiket, havonta 5000-6000 dinárral járulnak hozzá az óvoda működtetési költségeihez. Ilyen körülmények között, a magam részéről, el tudnám képzelni a magyar magánóvoda megnyitását is. Ennek a jelentősége pedig szerintem fölmérhetetlen, és biztos vagyok benne, hogy sokat jelentene a Sonja Marinković iskola további működésének a szempontjából.

A Nagybecskereki Diáksegélyező Egyesület 1997 óta működtet diákbuszt, tehát a gyerekek utaztatása megoldható lenne.

– Az óvodába való eljutás nem jelentene gondot, bárhol is sikerülne ezt az óvodát megnyitni. Tudomásom szerint három diákbusz működik a város területén. A leendő óvoda helyiségének a kérdése is – meggyőződésem szerint – megoldható, illetve legalább olyan feltételeket biztosíthatnánk, mint amilyen keretek között pillanatnyilag működik az állami óvoda. Az volna a legfontosabb, hogy járművel megközelíthető legyen. Első lépésként egy komoly akciót kellene beindítani az érdekeltek tájékoztatása céljából, hogy minden magyar szülő tudomására jusson, hogy ezek a diákbuszok működnek, a gyerekek biztonságosan utaznak, a buszokon velük van egy nevelő, aki a gyerekek biztonsága mellett ügyel a viselkedésükre, lekíséri őket a járműről, és a busz addig nem indul tovább, amíg ajtó mögé nem kerülnek. A szülők a legnagyobb nyugalommal ereszthetik útjára a gyereküket.

Ki kezdeményezhetné a magyar magánóvoda beindítását?

– A Szegény Iskolanővérek Rendjével annak idején együttműködtem, amikor 1996-ban megnyitottuk a leánykollégiumot. Szilárd meggyőződésem, hogy rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, hiszen az Iskolanővérek Rendje a fiatalok oktatását vállalta fel. Vagyis, az egyház kezdetben fölvállalhatja a magyar magánóvoda beindítását. Annál is inkább, mert itt egy olyan referenciára lenne szükség, ami garantálja, hogy a pénzek nem folynak el szanaszét, és számon kérhetők lesznek. Szerintem egy csöpp jóakarattal és kezdeményezési készséggel ez megoldható volna.

Kecskés István, Magyar Szó 2012.02.18.