Dormán László
Dormán László fotóriporter, újságíró, szerkesztő 1944-ben született Bácskossuthfalván.
Az általános iskolát a 7.osztályig szülőfalujában, a nyolcadik osztályt pedig Palicson végezte. A gimnáziumot és a zeneiskolát Szabadkán fejezte be, utána pedig a Belgrádi Zeneakadémia újvidéki tagozatának első fokozatán diplomázott és zenetanári diplomát szerzett.
Általános iskolásként az akkor még zágrábi Magyar Képes Újságot és a Jó Pajtás elődjét, a Pionírújságot, valamit az Ifjúságot tudósította. Gimnáziumi évei alatt a Magyar Szó Szabadkai oldalára készített fotókat és állandó tudósítója lett az ifjúsági hetilapnak. Az 1960-as évek elejétől vett részt képeivel az akkori fotoklubok különféle kiállításain. Az 1960-as évek végétől húsz éven át volt a Képes Ifjúság fotóriportere, újságírója és szerkesztője. Közben az Újvidéki Rádióban jazz-műsorokat szerkesztett és vezetett s amikor ugyanitt elindultak az éjszakai műsorok, ezeknek az éjféltől hajnali 5-ig tartó műsoroknak lett az egyik szerkesztő-műsorvezetője. Az újvidéki Rádióban 1988-tól 1993-ig dolgozott. Közben megalakult a Napló, az első magán hetilap az akkor még nagy Jugoszláviában, amelynek 1990 és 97 között volt a munkatársa.
Tagja volt az újvidéki Branko Bajić Fotóklubnak és a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének, 1981-ben alapító tagja a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelepnek. Háború- és rendszerellenes publicisztikája miatt elvették jazz-műsorát és egy ideig más élő műsort sem vezethetett az Újvidéki Rádióban.
1993-tól él Magyarországon. A Magyar Rádió Határok nélkül című műsorának volt szerkesztő-riportere. Innen ment 2011-ben nyugdíjba.
Több mint száz könyv, számtalan plakát, bakelitlemez-, hangkazetta- és CD-borító, különféle katalógusok, szórólapok, műsorfüzetek tartalmazzák fotóillusztrációit. Irodalmi, művészeti portrékat készített többek között: Weöres Sándor, Illyés Gyula, Ottlik Géza, Mészöly Miklós, Faludy György, Herceg János, Fehér Ferenc, Gion Nándor, Dudás Károly, Tolnai Ottó, Domonkos István, Sziveri János, Milan Konjović, Torok Sándor, Sáfrány Imre, Kalmár Ferenc, Gálits István, Jancsó Miklós, Harag György, Szabados György és más írókról, színészekről, képző- és zeneművészekről, számtalan jazz-zenészről, beleértve a legnagyobbakat is. Irodalmi, fotós és jazz-folyóiratokban is publikál. Fényképei több száz országos és nemzetközi fotókiállításon szerepeltek, mintegy száz díjat kapott mind a fotográfia, mind az alkalmazott fényképészet műfajában. Félszáznál is több önálló kiállítása volt a régi Jugoszlávia, Magyarország, Németország és Franciaország városaiban.
A fotográfia területén szerteágazó témákkal foglalkozott.
Vidékünkön ő volt az első olyan fotós, aki a jazz világát fényképezte. Az 1960-as évektől állandó vendége volt a jazz-fesztiváloknak, sok zenész személyes ismerőse lett, a jazzerek barátjukká fogadták. Jazz-fotóiért 1986-ban Aranyforma-díjat kapott, 1989-ben pedig Németországban az 5. Burghauseni Nemzetközi Szalonon Art Blakey dobosról készült fotóját FIAP-ezüstéremmel jutalmazták. A FIAP a Nemzetközi Fotóművész Szövetséget jelöli.
Az 1980-as években megalapítástól kezdve hosszabb-rövidebb megszakításokkal az Újvidéki Színház fotósa volt. A megszakítások belügyi nyomásra keletkeztek, hogy besúgásokra is kapható másik fotós dolgozzon inkább a színháznál. Dormán készítette Baráth Ferenc nagysikerű színházi és más témájú plakátjaihoz a fotókat. Megalakulása, 1978 óta több mint egy évtizeden át részt vett a Tanyaszínház munkájában is.
Szociofotóival szintén az elsők között jelentkezett, éppen ezért hívták alapító tagnak a nagybaracskai alkotótáborba, ahol kizárólag szociofotóval foglalkoztak.
Tavaly ősszel nagy sikert arattak a hatvanéves Magyarkanizsai Írótáborban kiállított képei a nyolcvanas évek írótáborairól írókról, költőkről, vezérigazgatókról, szerkesztőkről, főszerkesztőkről és cenzorokról, párttitkárokról és írótáboros besúgókról.
Jelenleg 3 kiállítása vándorol egyik helyről a másikra. Az egyik a már említett írótáboros kiállítás, a másik az Aszályos esztendők című, amely délvidéki tájakról és emberekről szól, a harmadik pedig az Ősök jussán, drávaszögi és szlavónai magyar falvak és emberek a boldognak mondott békeidőkben, a legújabb délszláv háború idején és napjainkban.
Több jazzfotó kiállítása pedig szőrén-szálán eltűnt.